Harmadik Fejezet - I. rész

Sziasztok!

Köszönöm a két feliratkozónak, hogy feliratkoztak, és köszönöm a több, mint ezer kattot, a pipákat és a kommenteket. Köszönöm, hogy visszajártok hozzám, és hogy elolvassátok, amit pötyögök. Továbbra is várom a véleményeiteket. Mit gondoltok a videóról, milyen a történet? Mit vártok tőle, szerintetek mekkora szerepe lesz egyes szereplőknek? Ezekre a kérdésekre örömmel várom a válaszaitokat, és még egyszer köszönök mindent!

Bridget <3

_____________________________

A párna nem segít, így olyan hosszan kiáltok fel, ahogy csak tudok. Nem igazán érdekel, ha meghallják a szomszédok. Ha egyikük átjön, hogy megkérdezze, mi a baj, majd elmondom neki, hogy az anyám. Hogy sosem jó neki az, amit csinálok, és hogy sosem képes együttműködni velem.

Átfordulok az oldalamra, és az ujjaimat rágcsálva bámulom a tévét. Éppen a délutáni hírek mennek, és valami olyasmiről van szó, hogy az államot idén nagyon megviselte a hosszú tél. Annyira nem érdekel, hogy mi viselte meg az államot, és mi nem...

- Kikapcs – mondom a levegőbe, mire kikapcsol a tévé, én pedig egy hatalmas sóhajtás közepette felülök, hogy összeszedjem magam. Hátrasimítom a hajamat, aztán felállok. Fél órával múlt öt, vagyis ideje utána néznem annak, amit Cinna kért. Az ókori divat egészen napjainkig. Elkezdem körbejárni a polcokat, és az ujjamat húzogatva a könyvek gerincén, válogatok. Mire végzek, már három könyvet tartok a kezemben. Leülök a kanapéra, kényelmesen bevackolom magam a párnák közé, és magam elé rendezem a zsákmányt. Egész jól elszórakozom a könyvek nézegetésével: itt-ott beleolvasok egy-egy oldalba, aztán megjelölöm a részeket, és percekig tanulmányozom a képeket. Mire megcsörren a telefonom, már teljesen fel vagyok készülve. Kihalászom a kanapé hátuljából a készüléket, de mielőtt felvenném, azért megnézem, hogy ki az. Idegen szám, nem anyám. Ha ő lenne, azt hiszem nem venném fel. De mivel minden bizonnyal Cinna az, megteszem.

- Hali – szólok bele, aztán míg ő is köszön, gyorsan kihangosítom a vonalat, hogy ne kelljen a fülemnél tartanom a mobilt. Az egyik párnára teszem, és felsóhajtok. - Akkor miről is lenne szó?

Egy órán keresztül koketálunk a ruhákról meg a divatról. Én megtudom Cinnától, hogy a nők régen lószőrből készült párnát hordtak a szoknyájuk alatt, hogy nagyobbnak látszódjon a hátsójuk, Cinna pedig megtudja tőlem, hogy a "partiszemüveg" javította a látást.

- Amúgy ez a lószőr-dolog most komoly? - kérdezem vigyorogva, mikor már mindent megbeszélünk a témában, amit csak lehet.

- Teljesen – válaszolja Cinna. - Tudod, nem csodálkoznék rajta, ha manapság is ilyesmire vetemednének egyesek...

- Én sem – nevetek fel.

Az biztos, hogy ez a beszélgetés teljesen feldob, és mire elköszönünk egymástól, már sokkal jobb a kedvem.

*****

"Chiao! Mikorra érsz ide? P."

A szemeimet forgatom, de azért küldök vissza egy üzenetet, hogy tíz előtt valamivel. A Gyűlés tízkor kezdődik, de senkit nem fog érdekelni ha késem, hiszen Lichie igazgató fog beszélni az elején.

Már javában az egyetemhez vezető járdán baktatok, és biztos vagyok benne, hogy sikerül mégis időben odaérnem. Azonban mikor meglátom, hogy mennyien özönlenek be a kapun, máris elszáll a jókedvem. Hiába: hétvégén az emberek alszanak, ez egyszerűen beléjük van kódolva. Szabály legyen a talpán, ami képes kilenc előtt kirángatni őket az ágyukból, így hát aztán mind egyszerre szeretnének bejutni bizonyos helyekre. Akkora "mázlim" van, hogy nem csak egy csaj önt le majdnem kávéval, de még a szoknyám is beakad a vaskapuba, ahogy próbálok bejutni a tengernyi egyetemista között a Snow Folk területére. Portia győzködött, hogy vegyem meg a szoknyát, és bevallom, tényleg nem rossz darab, csak sajnos olyan lenge, hogy össze-vissza száll. Végül azért sikerül kiszabadítanom a barackrózsaszín anyagot, és éppen időben toppanok be a nagyterembe. Megállok egy pillanatra, hogy a szemeimmel megkeressem Portiát. Nem nehéz megtalálnom: a fal mellett, kicsit oldalt üldögél, és éppen egy sráccal beszélget. Elindulok felé, de abban a másodpercben, hogy meglátom, ki az a srác, meg is állok. Már megint ez a JayZ, vagy ki, akit leöntöttem tegnap koktéllal. Nem akarok vele találkozni, de nem állhatok itt a terem közepén örökké. Talán ha megvárom, míg az igazgató mindenkit csöndre int, akkor a fiú majd a helyére megy, és akkor... Nem, ez nem jó. Ott ül pontosan a Portia melletti üres szék előtt. Az üres szék az én helyem. Sóhajtok egyet, és halkan nyöszörögve megindulok. Elvégre, mi történhet? JayZ csak nem lehet olyan bunkó... De ez pár pillanat múlva majd kiderül. Az is lehet, hogy már el is felejtett.

- Ömm... Sziasztok! - állok meg előttük.

- Rooox! - kiált fel Portia. - Végre! El sem hinnéd, hány alakot kellett lepattintanom, hogy megmaradjon a helyed – paskolja meg a széket maga mellett.

- Bocsi – huppanok le gyorsan -, és köszi.

- Hé, ismered Zimont? - néz rám. Szeretném jól bokán rúgni, de aztán eszembe jut, hogy nem hibáztathatom Portiát, hiszen nem tudja, hogy tegnap tönkretettem a fiú egyik dzsekijét. Még mielőtt akármit is mondhatnék, a srác már válaszol is.

- Igen, ismerjük egymást. - A hangja elég megvető, és ahogy felnézek rá, már látom is, mit gondol. - Jössz nekem egy felsővel – mozgatja meg az állkapcsát.

Felszisszenek. - Nézd, sajnálom a tegnapit, de annyira siettem, és...

- Ugyan már – neveti el magát. Feltolja vastag keretes szemüvegét az orrnyergére, mert lecsúszott a nevetéstől. - Csak vicceltem. Tudod, poén.

- Ó... Igen... Oké. - A fülem mögé tűrök egy tincset, és próbálom palástolni, hogy mennyire nincsen kedvem nevetni. Azért persze hálás is vagyok neki, hogy nem rágott be rám.

- Mi az egész? - vonja össze Portia a szemöldökeit. - Mi van milyen felsővel? Vagy mi?

- Hát csak tegnap leöntöttem koktéllal – vonom meg a vállamat, és óvatosan a fiúra mosolygok.

- Ühüm – bólint rá Zimon. - De nem gáz, komolyan.
Köszönöm, tátogom felé, mire rám kacsint. Azt hiszem, egész jó fej ez a Zimon. Azért ahogy tovább beszélgetünk, rá kell jönnöm, hogy mégsem annyira. Elég csípős nyelve van, annyi szent. Talán vonzom az ilyen embereket, de az egyik pillanatban valahonnan felbukkan Cassy is. Hurrá, jól indul a nap.