tag:blogger.com,1999:blog-4618086968562594338.post2504021286777710519..comments2023-05-27T07:20:38.777-07:00Comments on Egy életen át (Éhezők Viadal fanfiction) /BEFEJEZETT/ : Harmincötödik Fejezet - 'Az új jövevény'Brigi ✨http://www.blogger.com/profile/16734094682424830065noreply@blogger.comBlogger7125tag:blogger.com,1999:blog-4618086968562594338.post-55634345287603175102015-01-04T11:20:11.406-08:002015-01-04T11:20:11.406-08:00Kedves Dorine!
Imádom ezt a részt. Mondjuk az öss...Kedves Dorine!<br /><br />Imádom ezt a részt. Mondjuk az összeset szeretem. :) De ez kivételesen jó. Hihetetlenül jól le tudod írni az érzéseket, amit átél Rox. A párbeszédek is fantasztikusak. Minden nap várom, hogy a géphez kerülhessek, és a legelső dolgom az az, hogy megnyitom ezt a blogot, és rögtön kikeresem azt a fejezetet, aminél tartottam. Aztán elkezdem olvasni. És utána körülbelül 3 fejezettel tudom nagy nehezen abbahagyni, :) Falom a betűket, szavakat, mondatokat, sorokat. A szereplők hihetetlen jók. Imádom őket. Úgy találkoznék velük élőben. Kár, hogy nem lehetséges... :/ Az, ahogy a Kapitólium-beli életet leírod, eszméletlen! Az eredeti könyvből nem tudunk meg sok mindent, de így, hogy egy kapitóliumi szempontjából olvashatom ugyanazt (vagyis ugyanabban az időben), amit korábban egy körzet-beli szempontjából is elolvastam már, elképesztő jó így olvasni. :) Mindig csak dicsérni tudom, bárkinek mesélek róla. Hihetetlen tehetséges író vagy!! Nagyon remélem, hogy valamilyen könyvedet kinyomtatott formában is el tudom olvasni!!! Most sem tudok mást írni, csak dicsérő szavakat. <br />Ebben a részben, amikor Rox mondja, hogy még csak 7 hónapos Portia, eleinte eléggé féltem. Imádkoztam, hogy ne legyen semmi baja se Portiának, se a babának. A végén meg úgy megkönnyebültem, egy akkora kő esett le a szívemről... :D <br />Alig várom, hogy tovább olvashassam holnap. :) <br />Azért csak most írok (pedig már akartam a korábbi részeknél is), mert most érett meg bennem az, amit mondani akartam. Ehhez hozzásegített a baba születése. :) Alig 3 hete ismertem meg ezt az oldalt, teljesen véletlenül, de nagyon örülök, hogy rátaláltam. :)<br />Várom a nyomtatott könyvet nagyon! ;)<br />HarishaAnneAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4618086968562594338.post-10193907006338652042014-02-03T11:41:16.741-08:002014-02-03T11:41:16.741-08:00Kedves Azy,
igen, én is szeretem a babákat. <3 ...Kedves Azy,<br />igen, én is szeretem a babákat. <3 Örültem, hogy végre ehhez a fejezethez is elérkeztünk, nagy mérföldkő, az biztos. <br />Van egy olyan érzésem, hogy a szereplőket igazából nem is én alkottam, ők adták magukat, mintha lenne egy nagy karakter-gyűjtő valami valahol, ahonnan az írók fejébe jönnek az ötletek, kész személyiségek. Roxanne is innen jött, kézen fogva a barátaival. Portiánál szabadon ereszthettem a fantáziámat, mert nem sokat tudunk róla, de ő is egyszerűen adta magát, hogy ilyen legyen. Cinna pedig Cinna, az én legkedvesebb karakterem valaha és örökké. Próbálom olyannak átadni, amilyennek én érzem, olyan kedvesnek, finomnak és törődőnek, ahogy mutatja magát a fejemben. <3<br />Köszönöm a kommented!<br />DorineBrigi ✨https://www.blogger.com/profile/16734094682424830065noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4618086968562594338.post-4240249689356096532014-01-31T07:38:05.697-08:002014-01-31T07:38:05.697-08:00Drága Dorine!
Jaj, ez a rész a legédesebb lett az...Drága Dorine!<br /><br />Jaj, ez a rész a legédesebb lett az összes közül! Amikor megtudtam, hogy a kisbaba koraszülött, teljesen megrémültem, mert bár a címből lehetett arra következtetni, hogy meg fog születni, nem voltam biztos benne, hogy teljesen egészségesen. De ez most így fantasztikus, komolyan, imádom a kisbabákat! Teljesen átéreztem Roxanne aggódását, azt hiszem én is így viselkednék az ő helyzetében, és Cinna tökéletesen támogatja, mindig ott van, amikor kell, és ez egy csodálatos dolog, szerintem pontosan ezért alkotnak ennyire nagyszerű párt! Elképesztő, hogy hogyan tudtad megalkotni a szereplőket, nem találok szavakat! Felnézek Rád, nagyon nagyon tehetséges vagy! <33333<br /><br />Puszi, AzyAzyhttps://www.blogger.com/profile/11500280147960137294noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4618086968562594338.post-30742556785936670012014-01-27T09:59:54.674-08:002014-01-27T09:59:54.674-08:00HÚ HA.
Csak ennyit tudok kinyögni, de komolyan... ...HÚ HA.<br />Csak ennyit tudok kinyögni, de komolyan... A kommented felénél majdnem elbőgtem magam örömömben, visítoztam mint egy kisgyerek, de komolyan. Nem is érdemlek meg ilyen szavakat! Annyira, de annyira nagyon jól esett olvasni, hogy el sem hinnéd. <br />Fogalmam sincsen, hogy foglaljam össze a válaszomat, szóval inkább mindent sorra veszek, ha nem bánod.<br />Először is, Rox karaktere. Ő annyira furcsa a számomra, mert először belőlem volt egy darab, érted, mint karakter, akit kitaláltam, de ahogy telt-múlt az idő, lassan leszakadt rólam, és önálló életet kezdett élni - és ezt most a lehető legkomolyabban mondom. Olyan ez, mint mikor... nem, nem is tudok rá normális példát írni. Ő Rox, nem Dorine karaktere, aki a fejéből pattant ki, hanem ő Rox. Magától szereti a történelmet és a chiliport a koktélban, mert én egyikért sem rajongok, szóval... <br />Cinna pedig, hát igen, nagy pacsit ide, én is team Cinna vagyok! Kit érdekel Peeta vagy Gale, ha van egy olyan karakterünk is, mint ő, nem igaz? Nálam Cinna az abszolút befutó, és annyira felhúztam magam azon, hogy Collins mit csinált vele, hogy úgy döntöttem, írok az életéből egy saját verziót. Persze azt senki se tudja, hogy mi lesz vele a végén... Reménykedhettek, aztán majd meglátjuk, túléli-e. :P És amúgy is, annyira kevés dolgot tudunk róla, ez pedig azért volt jó nekem, mert szabad kezet kaptam a családja, a szokásai, mindene felől, így megalkottam magamnak egy olyan Cinnát, amilyennek elképzelem. :)<br />Portia, hehe. Igazából ő is csak úgy jött magától, sosem gondoltam volna, hogy ilyen vicces, az pedig eszembe se jutott, hogy a sztorim közepére anya lesz belőle, de hát ez van. No mindegy. :D<br />Az új karakterek mindegyike a kicsi szívemhez nőtt, mindet szeretem! Remélem, felbukkanhatnak majd még egyszer a sztoriban.<br />Az elején az a dal, igen, tényleg a Szilajból volt. xd Egy kicsit aggódtam, hogy mit fognak szólni hozzá az olvasók, de a Szilaj hozzám is nagyon közel áll, én is nagy lóbarát voltam, és vagyok a mai napig is! Emlékszem, egyszer megfáztam még régen, és otthon maradtam egy hétig - minden áldott nap megnéztem a Szilajt. xd Ez a dal pedig szerintem illik a sztorihoz, aztán egyszer hintáztam nyáron (az egyik legjobb ihletmerítési lehetőség, ha hallgatsz közben zenét, de komolyan!), ez a dal ment a fülesemben, és megláttam a hatalmas, égbe csapó lángnyelveket, aztán Cinnát, ahogy megbabonázva bámulja őket, és akkor tudtam, hogy bele kell tennem. :3<br />A kommented egyáltalán nem lett összevissza, szerintem gyönyörű és fantasztikus, eszméletlenül feldobtad vele a napomat! Hétfőnként három tesióra után mindig totál készen vagyok, de egy ilyen hozzászólást olvasva visszatért egy kicsit az erőm, köszönöm neked! :D<br />Az írásmódomat már mások is mondták, hogy tetszik nekik, de erre megint csak azt tudom mondani, hogy szerintem semmi extra nincsen benne... Sosem görcsölök, hogy hogyan írjak le egy-egy részt, csak leírom úgy, ahogy "látom" a gondolataimat. Mondjuk a zene sokszor segít, sőt, szinte mindig, folyton be van dugva a fülem, ha írok. <br />Szóval köszönöm, köszönöm, köszönöm a kommentedet, remélem, máskor is írsz majd, nagyon jól esne! <333<br /><br />Dorine :3Brigi ✨https://www.blogger.com/profile/16734094682424830065noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4618086968562594338.post-64615367429006806742014-01-27T09:43:43.820-08:002014-01-27T09:43:43.820-08:00Kedves Clove,
köszönöm szépen a kommentet! Örülök,...Kedves Clove,<br />köszönöm szépen a kommentet! Örülök, hogy most is tetszett a fejezet, és annak meg pluszba, hogy ez egy ilyen rész volt, és át tudott jönni (ez marha értelmes lett, namindegy). Szóval köszönöm, hogy írtál, és igazából nem is tudom, mi mást írhatnék... :P<br />Köszi, köszi, köszi! <3Brigi ✨https://www.blogger.com/profile/16734094682424830065noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4618086968562594338.post-2644765563972696052014-01-26T15:58:18.409-08:002014-01-26T15:58:18.409-08:00Hát elérkezett ez a pillanat is. Egy barátnőm mesé...Hát elérkezett ez a pillanat is. Egy barátnőm mesélte, hogy mostanában Hunger Games fanfictionokat olvasgat és mesélt egy különösen viccesről. Mára terveztem, hogy megkeresem. A google egyből az "egy életen át"-ot dobta ki első keresési találatnak, hát megnéztem. MOndanom sem kell, nem ezt a történetet kerestem eredetileg, de annál sokkal jobbra bukkantam. Csodálatos, hogy a történetedet csak kerezezi az eredeti könyv, nem próbáltad meg magadat új Susanne Collinsnak feltüntetni, csak egy nagyon klassz ötletet újraértelmeztél. És akkor a karakterek... ROX egyszerűen nem tudom nem imádni. Kedves, szimpatikus lány, akit egyszerűen nem lehet nem megkedvelni. Nincs túl sok rossz tulajdonsága, a kirohanásait pedig a süleivel szemben mindenki megérti, senki nem ítéli el érte. CINNA nos, először is azon kívül, hogy team Kökörcsin ( :) ) team Cinna. Teljes mértékben. Nem tudom, mindenki kérdezgeti, hogy jaaaj, team Peeta vagy team Gale? én meg: basszus, hülyék vagytok? hát team Cinna! Annyira elképeztően jó és bájos, a könyvben is ilyennek láttam, de ezt te csak felerősítetted, és az, hogy így kötődik Roxhoz és még csak meg sem csókolta nagyon ritka, de szinpatikus, hogy ilyen "régimódi". PORTIA pedig... nagyon örültem, amikor láttam, hogy a könyvbéli kidolgozatlan alapkarakter itt is megmaradt, csak sokkal finomabb lett, mintha a nyers drágakőből gyémántot csiszoltál volna. És nem tudom, anyaként nem gondoltam rá még soha, de így, már el sem tudom képzelni a fia nélkül. ^^ Az új karakterek pedig mint Mira, Cinna anyukája, Zimon, Rox apja (aki nagy szálka a szememben) arról árulkodnak, hogy te nem csak arra vagy képes, hogy a váz alapján felépítsd az embert, hanem hogy a semmiből hozd őket létre. Külön tetszett az is, hogy Katniss és Peeta nem kapott a kellőnél nagyobb figyelmet, ez is azt bizonyítja, hogy milyen remekül tudsz elvonatkoztatni az adott témától. A fanfiction-írók gyakran esnek abba a hibába, hogy nem bírnak elszakadni a kidolgozott tényektől, de ez a veszély téged úgy látom annyira fenyeget, eszkimót a hőguta (:D) a melankólikusabb részeknél alig bírtam visszatartani a sírást, de így is szünetet kellett tartanom, mertakönnyektől nem láttam a soraidat. A vidám részeknél, pl kajacsata úgy nyerítettem mint egy ló. apropó ló. még a történet elején a dal, amit ZImon énekel nagyon közel hozta hozzám az egész történetet, ugyanis valahol 10-12 éves korom körül meg voltam indulva a lovakért és többször láttam a Szilajt, mint a Reszkessetek, betörők!-et. :D komolyan mondom egész nap a gép előtt gubbasztottam, mint egy ázott veréb,hogy az egészet elolvassam, ami azért elég tetemes mennyiség. Már jojózik a szemem de nem bánom, megérte. Na, ez az egész komment annyira összevisszának tűnik, de nem bánom, elvégre mindjárt éjjel egy, ez ilyenkor belefér. szerintem úgy is érted, mit akarok közölni veled ;) jah és még csak annyit, hogy a fogalmazásod egyszerűen nagyszerű. frappáns és vicces ott ahol kell, de a síró részek sem jelentenek akadályt elképesztően sokszínű MŰVÉSZ vagy! szóval akkor most két kérés: ülj le és írd meg szépen az új fejezetet! és 2: ne szállj el ettől a sok dicsérettől! ez nagyon nehéz, de szerintem te megbirkózol ezzel. ;) UI: és ha meg mered ölni nekem Cinnát, akkor nagyon nem állok jót magamért! :D na de most komolyan. ne bántsd szegényt. Épp elég baj, hogy SC kinyírta. legalább neked essen meg rajta a szíved! kérleeek. :) <br />maradok őszinte olvasód és csodálód: PicipocokPicipocoknoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-4618086968562594338.post-80264554163770592342014-01-22T00:40:07.026-08:002014-01-22T00:40:07.026-08:00ÓÓ, ez nagyon nagyon jó fejezet volt, az eddigi ke...ÓÓ, ez nagyon nagyon jó fejezet volt, az eddigi kedvencem szerintem :) Az egész fejezet, az eleje, hogy Rox és a többiek mennyire izgultak Portiáért, aztán pedig a vége, amikor meglátták a kisbabát..... áá nagyon tetszett! <3 Ott volt az az orvosos rész, amikor szegény Rox végig se hallgatta, hogy mit akar mondani, hanem rögtön "nekitámadt" az orvosnak, na azon aztán látszott, hogy mennyire ideges, és hogy mennyire szereti a barátnőjét és izgul is érte. Na meg persze a vége, hogy nála lesz a kisbaba...hmhm azon nem is csodálkozom, hogy Portia el akar menni a Körútra, mert hát azért ő Portia :D De nagyon kíváncsi vagyok, hogy lesz tovább. Ismétlem magam, de nagyon nagyon jó fejezet volt, és üdv Josie :) Várom a kövit!<br />Clove <3Clove https://www.blogger.com/profile/13442380985467539193noreply@blogger.com