Kedves Olvasóim!
Ez itt a történet eleje. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek, és visszajártok majd. Nem tudom, mikor jön a következő, de igyekezni fogok, ígérem. Addig is, várom a véleményeiteket akár kommentben, akár a chatben. :)
Jó olvasást!
______________________________________
Már megint elkésem. Utálok késni,
de sajnos mindig elkövetem azt a hibát, hogy túl későn látok
neki a reggeli teendőknek. Mondjuk, nem mondanám, hogy annyira sok
időre lenne szükségem reggelente. Na de, ez igazából most
teljesen lényegtelen. Szó, ami szó: péntek reggelente általában
éppen, hogy beesem az első órámra. Így lesz ez most is.
Elrohanok a lila falak mellett, át a szürke boltív alatt, aztán
egy gyors pakolás a szekrényemnél, és már futok is tovább. Az
első évben, mikor elkezdtem az egyetemet, azonnal rájöttem, hogy
ez nem egy sétagalopp. A tanulás még csak hagyján, hiszen azt
tanulom, mit szeretek, de ez a folytonos rohanás teljesen kikészít.
Olyannyira, hogy majdnem fel is lökök egy srácot, aki éppen egy
koktéllal a kezében bámulja az egyik plakátot.
- Óóó, bocsi... - nyújtom felé a
kezemet, de mikor meglátom, hogy az itala pirosra festette a
dzsekijét, inkább gyorsan megfordulok, és tovább rohanok.
- Semmi baj! - hallom a hangját. Elég
szemrehányó, ezért az ajkamba harapok, és magamhoz szorítom a
törikönyvemet. Ó, a történelem. Bárcsak a mi életünk is olyan
lassú és nyugodt lenne, mint a töri! Ez a harmadik évem itt, a
Snow Folk Egyetemen, ami azt jelenti, hogy harmadéves hallgató
vagyok a történelem szakon. A legjobb barátnőm, Portia azt
mondja, túlzásba viszem a dolgot. Természetesen nem hiszek neki,
mert elég hihetetlen ezt valaki olyan szájából hallani, aki a
tolltartójával alszik, és minden órán ruhákat rajzolgat a
könyveibe, meg a füzeteibe. Portia a divat- és tervező szakon
hallgat, de van egy pár óránk, ami együtt van, mint például a
humanitas pénteken reggel, az iskola "kedvenc" tanárával,
Kalózzal. Ez természetesen nem az igazi neve, de az egyetemen
mindenki így hívja, mert hiányzik az egyik szeme, és ezért egy
vastag, fekete kötéllel van átkötve a feje. Meg amúgy is él-hal
a szakadt, színes cuccokért, és tényleg úgy néz ki, mint egy
kalóz. Igazából Gegrore Tenallnak hívják, és azt mondja,
mindenhez ért. Ez persze nem igaz. A legjobban – és leginkább -
ahhoz ért, hogy felhúzza a diákok agyát, de ebbe most inkább nem
mennék bele.
Ahogy megtorpanok az ajtó előtt,
melyen ovális, kék üvegbe vésett betűk hirdetik, hogy ez itt az
ezerkettes terem, mély levegőt veszek, és várok egy pillanatot.
Ide hallom, hogy Kalóz magyaráz valamit. Remélem, Portia foglalt
nekem egy helyet maga mellett, mert akkor nem kell az asztalok előtt
szobroznom, míg keresek a szemeimmel egy szabad széket. Lenyomom a
kilincset, aztán benyitok. A rózsaszín üvegek pinkre festik az
egész termet, így egy kicsit olyan az egész, mintha egy hatalmas,
képekkel és csillárokkal teli, fülledt akváriumba kerültem
volna. Minden egyes diák tekintetét magamon érzem, de én csak
egyetlen egy valakit keresek a bal hátsó sarokba. Mikor meglátom
Portiát, aki a szájára tapasztja a kezeit, nehogy felnevessen,
kissé megnyugszom. Aztán ismét Kalózra emelem a tekintetemet, és
zavartan elmosolyodom.
- Ms. Haylen, csak nem? - Feltolja az
orrnyergére vastag keretes, egy lencséjű fekete szemüvegét,
aztán elindul felém, és körbejár. Összehúzom a szemöldökeimet,
de még mielőtt Portiára tudnék nézni, Tenall tanár úr ismét
megáll előttem.
- Elnézést a késésért, én
csak...
- Na! Na... - nyomja a mutató ujját
egyenesen az orrom elé. Bebandzsítok, majd hátrálok egy lépést,
és úgy tartom magam elé a könyvemet, mint valami védelmi
vonalat. - Ez már hányadik is az évben?
- Pontosan a huszonkettedik – hallom
meg a világ legnyálasabb, legrondább, legbeképzeltebb hangját.
Oldalra pillantok, és már látom is. Cassy Benket platina színű
hajában apró, világító csillagok díszelegnek, és megint
akkorák a szempillái, hogy el se hiszem, hogy nem törnek le.
Hétcentis körmeivel a padon dobol, és tettetett ártatlansággal
mosolyog felém. Megrebegteti a szempilláit, de azok a hosszú,
elüszkösödött testrészekre hasonlító bigyók annyira
undorítóak, hogy inkább elfordulok.
- Nem tudom, hogy...
- De én tudom – szakít félbe. Egy
srác valahol hátrébb nem bírja tovább, és halkan felnevet.
- Tiltakozom! - hasítja keresztül a
levegőt egy éles hang. A magasba emelt, vörös körmös kacsókról
máris tudom, hogy Portia (ismét) a segítségemre kelt.
- Elutasítva! - mutat rá
ellentmondást nem tűrően Kalóz.
- Na de Mr. Tenall! - Portia hangja
kicsit bosszús. Na, erről beszéltem, mikor azt mondtam, hogy a
diákok ideegesítéséhez ért a legjobban.
- Nincs de! - Kalóz lyukas
bakancsának sarkán manőverezve felém fordul, és ismét nekem
szegezi az ujját. - Most az egyszer, Ms. Haylen, most az egyszer.
Utoljára. De csak mert már csak egy hét, és itt az Aratás.
Megborzongok, ahogy eszembe jut az
Aratás, de azért hálásan bólintok egyet. - Köszönöm, Mr.
Tenall. - Kalóz drámaian felsóhajt, aztán az ablakhoz lép, én
pedig elindulok a biztonságot jelentő hátsó szék felé Portia
mellé. Cassy mellett haladok el, így evidens, hogy be fog nyögni
valamit. Szinte alig hallom, amit mond.
- Aztán nehogy nekem elhagyjon a
remény, Roxanne!
Kedves Bridget.
VálaszTörlésAz ötlet nagyon jó. Gondolom Roxanne szemszögéből fogod bemutatni ezt az egész Éhezők Viadala dolgot, és én nagyon remélem, hogy oké, gondolom nem lesz az a tipikus gyerekek ölik egymást a tévébe dejó kapitóliumi, de azért nem ő lesz a felkelés vezére, igazából az a hely már foglalt és én nem zargatnám Katnisst.
Szóval nagyon tetszett az első fejezet, ugye a srác akit leöntött még kap szerepet? ugye igen? Kalóz nekem tökre szimpi és Portiát is szívesen megismerném, mert a könyvben róla nincsen sok szó.
ez a Cassy kiállhatatlan egy lánynak tűnik az undorító kapitóliumi modorával és kinézetével, de az utolsó beszólása jó volt.
hát úgy ennyi. Bocsi nem vagyok formában, tudod beteg vagyok. Azért remélem megteszi.:D
Biri,
Törlésmindig szupereket írsz. :D Köszönöm a véleményt - ismét. Azt, hogy Roxanne hogyan fogja megélni a Viadalt, majd később, nem lőnék le poént. Portiát lesz alkalmad megismerni, Kalózzal csak óvatosan ( :P ), és Cassy-vel is. A srác a koktéllal? Hááát... Pontpontpont. :"D
Folytatást követelek! :)
VálaszTörlésDrága Bridget!
VálaszTörlésNagyon remélem hogy annyira jó az összes többi rész mint ez,nagyon bejön!:D
Most találtam rá a blogodra és egyszerűen imádom!Már most.:)
Puszi:Sári