-->

2013. jún. 3.

Első Fejezet - I. rész

Kedves Olvasóim!
Ez itt a történet eleje. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek, és visszajártok majd. Nem tudom, mikor jön a következő, de igyekezni fogok, ígérem. Addig is, várom a véleményeiteket akár kommentben, akár a chatben. :)
Jó olvasást!
______________________________________
Már megint elkésem. Utálok késni, de sajnos mindig elkövetem azt a hibát, hogy túl későn látok neki a reggeli teendőknek. Mondjuk, nem mondanám, hogy annyira sok időre lenne szükségem reggelente. Na de, ez igazából most teljesen lényegtelen. Szó, ami szó: péntek reggelente általában éppen, hogy beesem az első órámra. Így lesz ez most is. Elrohanok a lila falak mellett, át a szürke boltív alatt, aztán egy gyors pakolás a szekrényemnél, és már futok is tovább. Az első évben, mikor elkezdtem az egyetemet, azonnal rájöttem, hogy ez nem egy sétagalopp. A tanulás még csak hagyján, hiszen azt tanulom, mit szeretek, de ez a folytonos rohanás teljesen kikészít. Olyannyira, hogy majdnem fel is lökök egy srácot, aki éppen egy koktéllal a kezében bámulja az egyik plakátot.
- Óóó, bocsi... - nyújtom felé a kezemet, de mikor meglátom, hogy az itala pirosra festette a dzsekijét, inkább gyorsan megfordulok, és tovább rohanok.
- Semmi baj! - hallom a hangját. Elég szemrehányó, ezért az ajkamba harapok, és magamhoz szorítom a törikönyvemet. Ó, a történelem. Bárcsak a mi életünk is olyan lassú és nyugodt lenne, mint a töri! Ez a harmadik évem itt, a Snow Folk Egyetemen, ami azt jelenti, hogy harmadéves hallgató vagyok a történelem szakon. A legjobb barátnőm, Portia azt mondja, túlzásba viszem a dolgot. Természetesen nem hiszek neki, mert elég hihetetlen ezt valaki olyan szájából hallani, aki a tolltartójával alszik, és minden órán ruhákat rajzolgat a könyveibe, meg a füzeteibe. Portia a divat- és tervező szakon hallgat, de van egy pár óránk, ami együtt van, mint például a humanitas pénteken reggel, az iskola "kedvenc" tanárával, Kalózzal. Ez természetesen nem az igazi neve, de az egyetemen mindenki így hívja, mert hiányzik az egyik szeme, és ezért egy vastag, fekete kötéllel van átkötve a feje. Meg amúgy is él-hal a szakadt, színes cuccokért, és tényleg úgy néz ki, mint egy kalóz. Igazából Gegrore Tenallnak hívják, és azt mondja, mindenhez ért. Ez persze nem igaz. A legjobban – és leginkább - ahhoz ért, hogy felhúzza a diákok agyát, de ebbe most inkább nem mennék bele.
Ahogy megtorpanok az ajtó előtt, melyen ovális, kék üvegbe vésett betűk hirdetik, hogy ez itt az ezerkettes terem, mély levegőt veszek, és várok egy pillanatot. Ide hallom, hogy Kalóz magyaráz valamit. Remélem, Portia foglalt nekem egy helyet maga mellett, mert akkor nem kell az asztalok előtt szobroznom, míg keresek a szemeimmel egy szabad széket. Lenyomom a kilincset, aztán benyitok. A rózsaszín üvegek pinkre festik az egész termet, így egy kicsit olyan az egész, mintha egy hatalmas, képekkel és csillárokkal teli, fülledt akváriumba kerültem volna. Minden egyes diák tekintetét magamon érzem, de én csak egyetlen egy valakit keresek a bal hátsó sarokba. Mikor meglátom Portiát, aki a szájára tapasztja a kezeit, nehogy felnevessen, kissé megnyugszom. Aztán ismét Kalózra emelem a tekintetemet, és zavartan elmosolyodom.
- Ms. Haylen, csak nem? - Feltolja az orrnyergére vastag keretes, egy lencséjű fekete szemüvegét, aztán elindul felém, és körbejár. Összehúzom a szemöldökeimet, de még mielőtt Portiára tudnék nézni, Tenall tanár úr ismét megáll előttem.
- Elnézést a késésért, én csak...
- Na! Na... - nyomja a mutató ujját egyenesen az orrom elé. Bebandzsítok, majd hátrálok egy lépést, és úgy tartom magam elé a könyvemet, mint valami védelmi vonalat. - Ez már hányadik is az évben?
- Pontosan a huszonkettedik – hallom meg a világ legnyálasabb, legrondább, legbeképzeltebb hangját. Oldalra pillantok, és már látom is. Cassy Benket platina színű hajában apró, világító csillagok díszelegnek, és megint akkorák a szempillái, hogy el se hiszem, hogy nem törnek le. Hétcentis körmeivel a padon dobol, és tettetett ártatlansággal mosolyog felém. Megrebegteti a szempilláit, de azok a hosszú, elüszkösödött testrészekre hasonlító bigyók annyira undorítóak, hogy inkább elfordulok.
- Nem tudom, hogy...
- De én tudom – szakít félbe. Egy srác valahol hátrébb nem bírja tovább, és halkan felnevet.
- Tiltakozom! - hasítja keresztül a levegőt egy éles hang. A magasba emelt, vörös körmös kacsókról máris tudom, hogy Portia (ismét) a segítségemre kelt.
- Elutasítva! - mutat rá ellentmondást nem tűrően Kalóz.
- Na de Mr. Tenall! - Portia hangja kicsit bosszús. Na, erről beszéltem, mikor azt mondtam, hogy a diákok ideegesítéséhez ért a legjobban.
- Nincs de! - Kalóz lyukas bakancsának sarkán manőverezve felém fordul, és ismét nekem szegezi az ujját. - Most az egyszer, Ms. Haylen, most az egyszer. Utoljára. De csak mert már csak egy hét, és itt az Aratás.
Megborzongok, ahogy eszembe jut az Aratás, de azért hálásan bólintok egyet. - Köszönöm, Mr. Tenall. - Kalóz drámaian felsóhajt, aztán az ablakhoz lép, én pedig elindulok a biztonságot jelentő hátsó szék felé Portia mellé. Cassy mellett haladok el, így evidens, hogy be fog nyögni valamit. Szinte alig hallom, amit mond.
- Aztán nehogy nekem elhagyjon a remény, Roxanne!

4 megjegyzés:

  1. Kedves Bridget.

    Az ötlet nagyon jó. Gondolom Roxanne szemszögéből fogod bemutatni ezt az egész Éhezők Viadala dolgot, és én nagyon remélem, hogy oké, gondolom nem lesz az a tipikus gyerekek ölik egymást a tévébe dejó kapitóliumi, de azért nem ő lesz a felkelés vezére, igazából az a hely már foglalt és én nem zargatnám Katnisst.
    Szóval nagyon tetszett az első fejezet, ugye a srác akit leöntött még kap szerepet? ugye igen? Kalóz nekem tökre szimpi és Portiát is szívesen megismerném, mert a könyvben róla nincsen sok szó.
    ez a Cassy kiállhatatlan egy lánynak tűnik az undorító kapitóliumi modorával és kinézetével, de az utolsó beszólása jó volt.
    hát úgy ennyi. Bocsi nem vagyok formában, tudod beteg vagyok. Azért remélem megteszi.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biri,
      mindig szupereket írsz. :D Köszönöm a véleményt - ismét. Azt, hogy Roxanne hogyan fogja megélni a Viadalt, majd később, nem lőnék le poént. Portiát lesz alkalmad megismerni, Kalózzal csak óvatosan ( :P ), és Cassy-vel is. A srác a koktéllal? Hááát... Pontpontpont. :"D

      Törlés
  2. Drága Bridget!
    Nagyon remélem hogy annyira jó az összes többi rész mint ez,nagyon bejön!:D
    Most találtam rá a blogodra és egyszerűen imádom!Már most.:)
    Puszi:Sári

    VálaszTörlés