Kedves Olvasók!
Hányan vagytok már? ;) Többen, mint eleinte? Nagyon remélem, hogy igen, és azt is remélem, hogy tetszeni fog az új rész. Várom a véleményeiteket!
_______________
Lehuppanok Portia mellé, aztán
hosszan, halkan kifújom a levegőt. Oké, ezen is túl vagyunk.
- Ha láttad volna, milyen fejet
vágsz! - kuncogja a barátnőm. Elkerekednek a szemei, aztán
ijedten körbenéz, és hebegve, elvékonyított, affektálós hangon
utánozni kezd. - Elnézést a késésért, én csak...
- Fogd már be! - vágom oldalba, mire
felnevet. - Ms. Cheadlich, maga egyáltalán nem vicces – vetek rá pár gyilkos pillantást, de nagyon nem hatom meg.
- Ó, igazad van, te sokkal viccesebb
vagy, mint én. A világért se akarnám elvenni ezt tőled. -
Komolyságot erőltet az arcára, és megfogja a kezemet. - Rox, ez a
te cuki-jegyed. Annyira sajnálom.
Felsóhajtok, és mosolyogva megrázom
a fejem. Volt már időm megszokni Portiát, de valahogy minden
körülmények között tudok szórakozni a humorán. Még akkor is,
ha a vicc tárgya éppen én vagyok, hiszen tudom, hogy sosem
komolyan mondja az ilyesmit.
- Minden rendben ott hátul? - hallom
meg Kalóz hangját. Portával egyszerre vágjuk magunkat vigyázzba,
és szintén egy emberként bólintunk. - Akkor jó, ugyanis fontos
bejelenteni valóm van. Mindenki tudja, hogy jövőhét vasárnap
kezdődik a hetvennegyedik Éhezők Viadalának számunkra is látható
procedúrája, melynek első mozzanata az Aratás lesz. Ennek örömére
iskolánk ismét megrendezi a Gyűlést, melyen – mint azt ti is
tudjátok – kö-te-le-ző a megjelenés. - Oldalra húzom a számat.
Ez miért is olyan rendkívül fontos? Minden évben elmondják mindenkinek, ezért az
összes egyetemista tud róla. Teljesen felesleges. - A Gyűlésre
holnap fog sor kerülni... - Ez meg a másik. Miért kell olyan napra
tenni ezt az értelmetlenséget, mikor a normális emberek otthon
vannak, és kávét iszogatva nézik a híreket a fotelükből? -
...a nagyteremben. Van ezen kívül még valami más is, ami idén egy
különleges, soha vissza nem térő lehetőség a tervezőknek. -
Érzem, hogy Portia megfeszül mellettem, és előre dőlve issza
magába a tanár szavait. - A Snow Folk-ot az a megtiszteltetés
érte, hogy mivel a Kapitólium legjobb divattervezőit és
stílustanácsadóit adja a fővárosnak, ezért egy diákunk idén
részt vehet a Viadalon, mint stylist. Felhívnám a figyelmet, hogy
nem mint segítő, hanem mint stylist. Mindenki érti?
***
- Gondolj csak bele! - Az egyik
kezemmel tartom a táskámat, míg a másikkal éppen megpróbálok
benyomni egy köteg könyvet a szekrényembe, miközben Portiát
hallgatom, aki a falnak dőlve, ábrándos tekintettel bámulja a
plafont, és nekem ábrándozik. Reggel óta ezt csinálja. - Ennyi
lehetőség az életben nem hullana még egyszer az ölembe! Csomó
pénz, ruhák, csillogás, ismertség... - Felsóhajt, és megrázza
a fejét. - De nem hiszem, hogy...
- Kalóz azt mondta, az éves munkák
és eredmények alapján döntik el holnap, hogy ki megy stylist-nak –
szakítom félbe. Miután megvívom a csatát a szekrényemmel, a
hátamra kapom a táskámat, és Portiával az oldalamon elindulok a
büfé felé. - Szerintem simán lehetsz te az a "szerencsés".
- Jaj, Rox! - fakad ki. - Te olyan
elfogult vagy! Ezren vannak, akik jobbak nálam.
- Nos...
- Nem voltál még egyetlen óránkon
sem – kocogtatja meg a vállamat. - Fogalmad sincsen arról, ami
ott folyik. – Hosszan megnyújtja a "g" betűt, hogy
ezzel nyomatékosítsa magát.
- Lehet, hogy jobb is – vigyorgok
rá, majd az épületből kilépve összehúzom magamon az ingemet. Május van, a második
szemeszter vége, de még elég hűvösre jár az idő.
- Hááát, lehet... - vonja meg a
vállait Portia, aztán mikor oda érünk a szökőkút elé,
megállunk. - Hová ülünk?
A nyakamat nyújtogatva vizslatom a
tengernyi asztalt és széket, míg végül kiszúrok egy üreset
valamivel közelebb a falhoz. - Oda – mutatok az irányába.
- Oké, akkor majd tali – bólint
Portia, majd egyszerre indulunk el a kedvenc büfénk felé. Egy
egész óránk van a kajálásra, így nem kell sietnünk, de ez így
mégis egyszerűbb, mintha először én megvárnám őt, aztán ő
engem, mert míg Portia a bal oldali büfékocsikat részesíti
előnyben, én a jobb oldaliakat. Tudom, elég furán hangzik, de ez
van. Úgy öt perc alatt kiállom a sort, kérek egy salátát meg
egy üdítőt, aztán letelepszem az asztalhoz, amit kiválasztottunk.
Mivel úgy látom, elég nagy a sor Portia felé, nekilátok a
kajálásnak. Miközben eszem az ebédemet, előkeresek a táskámból
egy könyvet, amit még hét elején kölcsönöztem ki. Egy régi
hellyel, Rómával foglalkozik. A szél eléggé megkeseríti a
dolgomat, de végül sikerül valahogy úrrá lennem a lapokon, meg a
műanyag tálon és villán. Úgy öt percig sikerül olvasnom, aztán
végre megérkezik Portia is. Ha ő itt van, akkor abból nem lesz
olvasás, az tuti. Sikerül úgy beállnia, hogy eltakarja előlem a
Napot, és így egy kicsit fázni kezdek. Mikor pár másodperc
elteltével se mozdul, felsóhajtok, és felnézek a könyvemből.
Döbbenet ül ki az arcomra, mert ez nem Portia.
Folytassad, de nagyon sürgősen! Írtó kíváncsi vagyok!:) Amúgy fantasztikusan jó :D
VálaszTörlésÚ, csak nem a mi drága koktélos fiúkánk lép színre?? :D Ez a sztorid is irtóra tetszik! Minél előbbi folytatást :))
VálaszTörlésÉs igen:D
VálaszTörlésErre vártam,végre valaminek nem csak az első fejezete van jól megirva.:)
Köszi hogy olvashatom(Azt hiszem nem fogok minden fejezethez kommentelni,ha megbocsátod)
Puszi:Sári :d