-->

2013. aug. 12.

Tizenegyedik Fejezet - 'Mi?!'

Kedves Olvasóim!
Nagyon köszönöm nektek az előző részhez érkezett kommenteket és pipákat! <333
És már meg is hoztam az újat, remélem, ez is tetszeni fog - szerintem nem lett valami tartalmas.
Bridget
___________________________________________

- Pedig nem kéne így gondolnod – mondja Cinna. - Nem a te hibád, hanem a rendszeré.
- De tehetnénk valamit – bukik ki belőlem. - Ha az emberek összefognának... - Elharapom a mondat végét, aztán visszafordulok, és a fiúra nézek, aki a forrócsokiját bámulja.
- Ehhez rengeteg minden kell, és nem hiszem, hogy egy utca végi apró kávézóban fogják kirobbantani – mosolyodik el végül.
- Igen, ezt én sem hiszem. - Megtörlöm az arcomat, és veszek egy jó mély levegőt. - Beszéljünk inkább valami másról. Milyen a lány, aki jelentkezett a kicsi helyére?
Cinna hallgat egy darabig, és csak aztán válaszol. - Katniss a neve, és a kislány nővére.
- Gondoltam – bólintok. - A Tizenkettedikben sosem jelentkeznek önként... Ez volt az első alkalom, nem?
- De. Erős lehet köztük a kötelék, ha így döntött – jegyzi meg.
- Na és a fiú? Portia kiválasztottja? - érdeklődöm. Azt már nem láttam, kit húztak ki másodiknak, mert elrohantam.
- Peeta Mellark – magyarázza Cinna. - Bár nem sok mindent láttam belőle...
- Mert utánam jöttél – fejezem be a mondatát.
- Igen – válaszol halkan.
- Köszönöm – nyomok el egy fáradt mosolyt. - Meg hogy elhoztad a cipőmet.
- Nincs mit – vigyorodik el. Látom rajta, hogy mindjárt felnevet, mire összeugranak a szemöldökeim.
- Most mi olyan vicces?
- Csak a helyzet – dől hátra. - Furcsa, nem?
- Hát... az biztos, hogy ilyen Aratásom még sosem volt – rázom meg a fejem.
A Cinnával való beszélgetés egészen megnyugtat. A végére oda jutunk, hogy szinte el is felejtem, mi történt alig egy órával előtte. Az eső továbbra is kérlelhetetlenül zuhog, ezért az utcák sem telnek meg, miután vége az aratásnapi műsornak a tévében. Persze a víz nem akadályoz meg minket a hazajutásban, mert az expressz itt van egy köpésre. Esernyőnek Cinna zakóját használjuk, így nem is ázunk meg annyira, mint egyébként, zakó nélkül. A hazáig vezető úton az ablaknak támasztom a fejem, és csukott szemekkel hallgatom, ahogy az esőcseppek a vonat tetejének ütköznek. Simán eltudnék így aludni, de az idő természetesen mindig gyorsabban telik, mikor jól érzem magam - vagyis meglepően hamar érkezünk meg.
Cinna azt mondja, elkísér a házamig, ha szeretném, de miután megnyugtatom, hogy minden rendben van, és nem fogok sírógörcsöt kapni, ha az anyámra gondolok, békében elköszönünk egymástól, és megindulok haza felé. Már nem zuhog úgy az eső, csak éppen, hogy csepereg, ezért míg az ajtómhoz tartok, az ég felé emelem az arcomat, és élvezem, ahogy az immáron apró, pára-szerű cseppek felfrissítik sírástól kifáradt szemeimet.
Otthon gyorsan lezuhanyzom, lemosok magamról minden sminket és festéket, kényelmes hálóinget húzok, aztán letelepszem a kanapéra, és szólok a tévének, hogy kapcsoljon be. Természetesen minden csatornán az Aratást ismétlik, és – talán – nem meglepő, hogy gyanúsan sokszor mutatják azt a lányt a Tizenkettedik Körzetből, ahogy jelentkezik a húga helyére. Azt hiszem, a kicsit Primrose-nak, a nagyot pedig Katnissnek hívják. Katniss Everdeen, ez a neve, és önként jelentkezett kiválasztottnak a húga helyett. Összeszorul a torkom, ahogy a két lány szüleire, és esetleges testvéreire gondolok. Vajon mit csinálnak most otthon? Az tuti, hogy nem ünnepelnek... Sőt, minden bizonnyal sírnak, egymást vigasztalják, és azért imádkoznak, hogy valahogy életben maradjon a lányuk. Na és az a fiú, akinek Portia lesz a stílustanácsadója? Tényleg, Portia.
A mobilom után nyúlok, és feltárcsázom a barátnőmet. Három csörrenés után veszi fel, és a háttérzajokból máris tudom, hogy még nem ért haza.
- Szia! - köszönök neki.
- Hali! - válaszol kiabálva. Egy kicsit elhúzom a fülemtől a mobilt, olyan hangosan beszél.
- Mi újság? - érdeklődöm.
- Micsoda? - kérdez vissza, és hallatszik rajta, hogy próbálja túlkiabálni a többieket.
- Azt kérdeztem, hogy mi újság!
- Jaaa! Ó, semmi különös... - Hallom, hogy odakiabál valakinek, aztán felnevet, de végül folytatja, én pedig mosolyogva hallgatom. - Hatalmas buli van itt, el sem hinnéd, mekkora!
- Örülök, hogy jól szórakozol.
- És veled mi van? Hogy telt az Aratás? Cinna meg van még? A többi stílustanácsadó hiányolta, mindenki azt mondta, szívesen találkozna vele – hadarja. Aztán mikor a hangzavar olyan nagy lesz, hogy minden összefolyik a vonalban, gyorsan hozzáteszi: - Várj egy picit, kimegyek!
A kárpiton dobolok az ujjaimmal, míg el nem halkulnak a háttérzajok, aztán mikor Portia szól, hogy most már beszélhetek, mert tuti hallani fogja, mesélni kezdek.
- Összevesztem anyámmal – vallom be egyszerűen.
- Mi?!
- Azt mondta, hogy milyen kár, hogy az a lány jelentkezett a húga helyére, mert ő szívesen megnézte volna, mit csinál a két kicsi az arénában, én meg erre kiborultam, és mindent elmondtam neki... Hogy mennyire idegesít, ahogy viselkedik, és hogy szörnyű – hadarom egy szuszra.
Portia hallgat egy darabig, amit nem veszek jó jelnek. - Neked véged – mondja végül.
- Úgy érted: a kapcsolatomnak anyámmal? - javítom ki.
- Igen... Igen, valahogy úgy. Te jó ég! Na és ő mit szólt hozzá?
- Nemes egyszerűséggel utasított, hogy tűnjek a házából - vonom meg a vállaimat. Furcsa, hogy már nem érzek semmit, ahogy erre gondolok.
- Úúú... És a többiek mit csináltak? Cinna meg anyád vőlegénye, az a Plutarch?
- Nem tudom – rázom meg a fejem -, legalábbis Plutarchot. Cinna meg utánam jött, mikor kirohantam az utcára, aztán beültünk egy kávézóba, és beszélgettünk.
- Hát ez elég gáz. - Hallom, ahogy Portia oldalra húzza a száját, és szinte látom magam előtt, hogy a földet bámulja.
- Az – bólintok.
- Na és mi lesz most?
- Hogy érted?
- Háborúzni fogtok, vagy mi?
- Nem hinném – fintorodom el. - Anyám egyszerűen csak nem fog tudomást venni rólam.
- Az se sokkal jobb – hangzik a válasz.
- Tudom – sóhajtok fel. - De beszéljünk most inkább rólad... Holnap bejössz az egyetemre?
- Nem, és azután sem, meg aztán sem, és...
- Egész héten? - vágok közbe.
- Egész héten – ismétli Portia. - Holnap reggel még el kell végeznünk az utolsó simításokat a ruhákon, aztán itt a felvonulás, előtte találkozunk a kiválasztottakkal, utána meg rengeteg dolgunk lesz.
- Milyen dolgotok? - Kihangosítom a mobilomat, az asztalra teszem, és a tenyereimbe temetem az arcomat. - Ne csináld ezt velem!
- Rox... - motyogja Portia. - Bárcsak elszakadhatnék egy kicsit ettől a munkától, hogy veled lehessek, mert nekem is hiányzol, hidd el, de két ruhát kell megcsinálnunk a vasárnapi interjúkra, ráadásul ez egy együttes lesz, ezért pláne nehezebb, és hosszabb...
- Mi az, hogy együttes? - kukucskálok ki az ujjaim közül.
- Hát... tudod, olyasmi, mint egy kosztüm. Peeta és Katniss össze lesznek öltözve az interjún, mindkettőjüknek... - Porti lehalkítja a hangját, és suttogva folytatja: - ...tüzes lesz a ruhája.
- Ahhha... Szóval passzolniuk kell egymáshoz – bólintok.
- Olyasmi.
- De miért? Mi értelme van ennek, ha egyszer ellenségek?
- Nem tudom, de végül is miért ne? Új taktika, talán bejön majd az embereknek – találgatja Portia.
- Oké – egyenesedem fel. - Jövőhét után már csak egy hét van hátra, és vége az évnek. Egészen addig nem is foglak látni?
- Dehogynem! - nyugtat meg. - A következő utáni héten mindenképpen fussunk össze valahol.
- Rendben – mosolyodom el. - Addig megpróbálom valahogy elszórakoztatni magam.
- Nem tudom, hogy fog menni... Egyedül nem olyan jó buli popkornt dobálni – kuncogja Portia.
- Hát nem – nevetem el magam. - És te mikor mész haza? - térek rá egy másik témára.
- Hamarosan. Mihelyt Zimon értem jön – magyarázza.
- Ó! - kiáltok fel, és az ajkamba harapok, nehogy elvigyorodjak. - Zimon visz haza? - kérdezem sokatmondóan.
- Mss. Haylen! – válaszolja meglepetten Portia, de azért hallom a hangján, hogy ő nem bírja ki vigyorgás nélkül. - Nincs ebben semmi... különös.
- Hát persze – bólogatok nagyokat. - Semmi különös. Értem én.
- Komolyan mondom! - bizonygatja.
- Oké, oké, tudom, hogy semmit sem fogsz mondani, de azért majd az esküvőre hívj meg, rendben? - adom meg magam vigyorogva.
- Te meg vagy húzatva – nevet fel Portia. Az anyján kívül egyedül én tudom, mikor nevet igazán őszintén, és ez most egy olyan alkalom. - Oké... most komolyan – nyel egy hatalmasat -, kijössz holnap a felvonulásra?
- Nem hiszem – sóhajtok fel. - Anya vett jegyeket, de mivel jelenleg ki vagyok tagadva, ezért valószínűleg nem fog felhívni, hogy menjek. Magamtól meg amúgy se lennék ott. Tudod, hogy utálom – teszem hozzá.
- Persze – helyesel Portia. - Szerintem amúgy is elkelt már az összes belépő.
- Ez meg a másik – bólogatok.
- De azért tévében nézd, rendben? Legalább a végét, a Tizenkettedik Körzetet.
- Mindenképpen – billentem oldalra mosolyogva a fejemet.

Másnap reggel sem a rádiót, sem a tévét nem merem bekapcsolni, mert nem vagyok kíváncsi a kiválasztottak körüli felhajtásra. A Kapitóliumhoz közelebbi körzetekből már tegnap éjszaka megérkeztek a gyerekek, de a vége, az utolsók csak ma délelőtt fognak.
Elhatározom, hogy csak este telepszem majd le a képernyő elé, addig pedig megpróbálom elfoglalni magam valamivel. Olvasok, zenét hallgatok, és azért fohászkodom, nehogy anyám felhívjon. Nem akarok beszélni vele.
A nap további részében kiolvasom a könyvet, ami Rómáról szól, aztán mivel amúgy sincsen jobb dolgom, visszaviszem a könyvtárba. Nézelődöm még egy kicsit a könyvek között, olvasgatok, beszélgetek a könyvtárossal, aki folyamatosan arról magyaráz, hogy milyen jóképű az a fiú a Második Körzetből, aztán hazafelé menet veszek egy kávét. Talán okosabb lenne, ha otthon tölteném a mai napot, de az utolsó pillanatban úgy döntök, hogy inkább levegőzöm egy kicsit. Kényelmesen elsétálok a Kylla-tóig, aztán leülök az egyik padra, és míg a kávémat iszogatom, a vizet bámulom. A Kylla egy amolyan emlékmű, Snow elnök csináltatta annak alkalmából, hogy ő vette át Panem irányítását. A tó vize teljesen tiszta – megkockáztatom, még iható is -, és a medence alján milliónyi apró kis mozaikkő rajzolja ki az elnök arcképét. Így nem látszik, de van a közelben egy magas kilátó, ahonnan tökéletesen kivehető a kép.
Hirtelen azon kapom magam, hogy arra a lányra gondolok a Tizenkettedik Körzetből. Ha jól emlékszem, Katniss volt a neve. Katniss Everdeen. Furcsa név ez egy gyereknek, hiszen a katniss egy növény, pontosabban egy gumós zöldség, olyasmi, mint a burgonya. Mondjuk a lány húgát meg Primrose-nak hívják, ami szintén egy növény. Színes, szív alakú virágai vannak, a Kapitólium botanikus kertjében tartanak belőle. A két lány szülei biztosan szeretik a növényeket, ha azokról nevezték el őket. De vajon mi lesz Katnisszel az arénában? Vagy egyáltalán... milyen lehet ő? Erős? Vagy gyenge? Kitartó? Ért valamihez? Ezernyi gondolat meg kérdés rajzik fel a fejemben, és arra jutok, hogy holnap reggel felhívom Cinnát, és utána érdeklődöm egy kicsit. Addigra ő is megismeri kissé, és biztosan tud majd mondani róla pár dolgot.
Az idő csigalassúsággal vánszorog, de végül elérkezik az este hét óra, és megkezdődik a felvonulás. A kanapén ülve magamhoz húzom a térdeimet, átölelem őket a karjaimmal, és úgy bámulom a képernyőt. Anyám nem hívott, és már nem is fog – hála Istennek.
Az ajkaimat rágcsálva figyelem, ahogy az Első Körzet kiválasztottjai begördülnek a szekéren. Nagyon szépek: ezüst színű festékkel vannak lepermetezve, fehér tunikájukat pedig csillogó ékkövek díszítik. Tényleg jól néznek ki. A többi körzet kiválasztottjai sem rosszak, kivéve a Hetest. Az egyszerűen szörnyű. A gyerekek faágakból összetákolt cuccokat viselnek, a lovaik sörényéből pedig falevelek kandikálnak mindenfelé. Aztán végre meglátom a Tizenkettedik Körzetet is. Még a lélegzetem is elakad, annyira káprázatosak. A fiú és a lány egymás kezét fogják, arcukat beragyogja a tűz fénye. Olyanok, mint egy meteorit. Hosszú, jó két méteres tűzcsóvát húznak maguk után, a közönség pedig majd' megveszik értük. Katniss mosolyogva integet és csókokat dobálgat az embereknek, míg Peeta sziklaszilárdan áll mellette. Aztán a lány elkap egy rózsát, megszagolja, és ismét csókot dob abba az irányba, amerről kapta. A közönség a nevét skandálja.
Ahogy a kiválasztottak megérkeznek a Köröndre, ahol meghallgatják Snow elnök köszöntő beszédét, azon kezdek gondolkodni, hogy Cinna vajon előre tudta-e, hogy ez lesz, vagy úgy volt vele, hogy vagy beválik, vagy nem? Elmosolyodom, és a földre nézek. Akárhogyan is volt, egészen biztos vagyok benne, hogy ez a tüzes belépő az égig fogja repíteni – és nem csak őt, hanem Portiát is.

8 megjegyzés:

  1. Hey:D
    Imádom, az Éhezők Viadalát, és tetszik az, hogy ilyen különös szemszögből írod a történeted! Kíváncsi leszek arra, hogy mi lesz Roxszal (ezt így kell leírni???!!) a Viadal közben! Következőőőtt!!!!
    xoxo.: Szocsii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik! <3
      Majd meglátod, mi lesz vele... :)

      Törlés
  2. Szerintem nem lett olyan ,,rossz", mint írtad:D Meg amúgy is most fognak beindulni a dolgok...gondolom:)
    U.i: annyit esetleg megtennél, hogy nagyobbra veszed egy picit a betűket, mert még szemüvegben is alig látom:S :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor köszönöm. :3
      És persze, nagyobbra vettem a betűméretet, elnézést a kellemetlenségért. :$

      Törlés
  3. Drága Bridget!

    Hűha, tényleg furcsa más szemszögből olvasni a bevonulást, a Katniss körüli felhajtást. Egyébként sajnálom, hogy Portia nem nagyon ér rá, eléggé egyedül lehet így Rox, bár remélem azért valaki mindig lesz mellette. És most, hogy elkezdődik a Viadal, gondolom jönni fognak az események, amik már izgatottan várok!
    Nagyon jó rész volt, nekem tetszett, várom a következőt! :) <3

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Azy!

      Igen, tényleg furcsa lehet, de én nagyon élvezem. :D És most már valóban szeretném beindítani az eseményeket, ezért egy kicsit gyorsabban fognak történni a dolgok.
      Köszönöm, hogy ismét írtál, és örülök, hogy tetszik! <3

      U.I.: Gratulálok, hogy befejezted a Legjobb ellenséget, ügyes vagy! :3

      Törlés
  4. Drága Briii!

    Az az igazság hogy reméltem hogy én leszek az első aki ír ehhez a fejezethez, de sajnos nem. Remélem azért így is örülni fogsz a megjegyézemnek, amit most is nem csak erről a fejezetről, hanem úgy általában a történetről írok.

    Szóóval. Szeretem, még mindig és valószínűleg még sokáig. Nagyon tetszett az a fejezet ahol összeveszett Rox az anyjával és otthagyta a cipőjét és Cinna utánavitta. Tisztára mint a Hamupipőke alternatív feldolgozása. Csak a csók hiányzott meg az éneklő madárkák.

    A kávézós jelenet is rendben volt, bár én mostmár szeretném, ha egy kicsit összejönnének. Ez most furán hangzott, de érted mire gondolok nem?
    Hogy valami bizalmas titkot áruljanak el egymásnak. bár az nagyon jó volt, amikor megbeszélték, hogy mindketten utálják a viadalt, én még ehhez hasonlókat várnék.

    Azt sajnálom hogy Portia most kevés szerepet kapott, mert nekem nyíltan titkolom, ő és Zimon a kedvenc szereplőim, mert annyira jól összeillenek és olyan kis aranyosak együtt.

    Tetszett hogy lényegében aggódik Katnissért és próbálja kitalálgatni, hogy milyen lehet és hogy hogyan fog reagálni erre a sok mindenre. Kíváncsi vagyok, hogy vajon átírod-e kicsit az eredeti történetet és megismerteted-e Katnisst Roxszal.

    Remélem tudsz választ adni a kérdéseimre és hamarosan hozod nekünk az új fejezetet.

    Marad őszinte híved és jó barátnőd: Dartbiri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves egyetlen bizalmasom, birim, akivel hajnali háromig is lehet chatelni!

      Nagyon köszönöm, hogy írtál nekem, ráadásul ilyen jó hosszan. Sorban reagálnék, szóval kezdem is.
      Hamupipőke? Komolyan mondom neked, nem direkt volt, de most, hogy mondod, tényleg olyan. Aztán, hogy lesznek-e bizalmas titkok, és hogy mikor, arról csak annyit mondok, hogy igen, számíthatsz valami ilyesmire, már meséltem róla neked. ;D Ami pedig Katnisst illeti, az még messze van, addig sok minden alakulhat, ezért nem is mondanék semmit - na meg spoilerkedni sem szeretnék.
      Még egyszer köszönöm neked, hogy írtál! <3

      Maradok chattársnőd és barátnőd: Bridget :D

      Törlés