Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő résszel, kicsit korábban, mint eddig, de most lettem készen vele, még friss, és azt mondtam, hogy akkor fogom hozni, ha elkészül. Nos, szóval itt van, és remélem, tetszeni fog nektek. Valamint köszönöm a pipákat és a kommenteket, nagyon hálás vagyok azért, hogy olvassátok a történetet, és vissza is jeleztek. Ezt a fejezetet pedig ajánlom a mi Katnissünknek, Jennifer Lawrence-nek, aki a minap ünnepelte a születésnapját. Boldog szülinapot! <3
Ölellek titeket: Bridget
_________________________________________________
Mikor letelepszem az egyetem udvarán az egyik padra,
már egészen biztos leszek benne, hogy ki nem állhatom az utolsó
hetet. Nem csinálunk semmi mást egész nap, csak arról
beszélgetünk, hogy milyenek a kiválasztottak, és a hallgatók
egymást túlkiabálva próbálják a másik tudtára adni, hogy
szerintük ki lesz a nyertes. Ami azt illeti, éppen most is egy
ilyen órán kellene lennem, de inkább úgy döntöttem, hogy
kiszököm az udvarra, és felhívom Cinnát, hátha ráér.
Szeretnék beszélni vele Katnissről, ahogy tegnap elterveztem, meg
amúgy is rengetegen érdeklődnek felőle és Portia felől –
hirtelen mindenki a barátjuk akar lenni. Ez a helyzet annyira
komoly, hogy egyszer Zimonnak kellett kimentenie egy csapat őrült
lány közül, akik mindenáron Cinnával akartak beszélni. Azóta
Zimon megadta a telefonszámát, és a lelkemre kötötte, hogy ha
bármi van, azonnal hívjam. Szerinte az őrült rajongók bármire
képesek. "Én már csak tudom" – kacsintott rám
vigyorogva.
Elmosolyodom, és előhalászom a táskámból a
telefonomat. Délután fél egy van, ha minden igaz, ilyenkor rá
kell érnie, mert a kiválasztottak éppen kiképzésen vannak.
A vonal kicsöng, és Cinna szinte azonnal fel is veszi.
- Szia! - szól bele. Hallom a hangján, hogy mosolyog.
- Szia – köszönök vissza. - Nem zavarok?
- Nem, dehogy. Mondd csak.
- Igazából... inkább kérdeznék – magyarázom. -
A kiválasztottakról. Milyenek? - Elég furcsán hangzik a kérdésem,
de ennek ellenére Cinna normálisan válaszol rá.
- Nos... - Elgondolkodik egy pillanatra, aztán
folytatja: - Különlegesek. Valószínűleg túl elfogult vagyok, de
szerintem ők ketten teljesen másak, mint a többiek. Nem lehet
eldönteni, hogy milyen a kapcsolat közöttük.
- Ezt hogy érted? - szaladnak össze a szemöldökeim.
- Úgy látszik, mintha nem kedvelnék egymást, aztán
a következő pillanatban Peeta segít Katnissnek, eszébe juttatja a
dolgokat. Összetett a dolog – teszi hozzá.
- Segített neki? Miben? - érdeklődöm.
- Tegnap este, a felvonulás utáni vacsoránál
érdekes dolog történt. Katniss kiszúrta az egyik Avoxot, és azt
állította, hogy ismeri.
- Egy Avoxot? - kerekednek el a szemeim. Ez teljesen
kizárt dolog, hiszen az Avoxok bűnözők, akiket az állam
megnémíttatott, és velük végeztetik el a szolgáknak való alantas feladatokat.
- Igen – magyarázza Cinna. - Mindannyian
meglepődtünk, aztán mikor túl hosszúra nyúlt a csend, Peeta
eszébe juttatta, hogy az Avox csak hasonlít egy régi
iskolatársukra.
- Értem – bólintok. - Portia valami olyasmit
emlegetett, hogy együtt fognak mutatkozni az interjúkon. Erre
építkeztek?
- Valami olyasmi - helyesel. - Az emberek nagyon megkedvelték őket,
már vagy milliónyi telefont kaptam a tüzes ötlettel kapcsolatban.
Szeretnénk ennél maradni, és együtt a közönség elé állítani
őket.
Ami azt illeti, az elkövetkezendő egy hétben minden
pontosan úgy történik, ahogy Cinna mondta. Csütörtökön ér az
első meglepetés: ezen a napon értékelik a kiválasztottakat a
Játékmesterek, és Katniss az összeset túlszárnyalja, mert
tizenegy pontot kap, de azért Peeta se rossz, ő nyolcat szerez. A
pontok nagyon fontosak, mert ez nagyban befolyásolja azt, hogy egyes
kiválasztottaknak hány támogatójuk lesz, míg bent vannak az
arénában.
A pontozás után egyáltalán nem nézem a Viadalról
szóló műsorokat, ami egyet jelent azzal, hogy egyáltalán nem
nézek tévét. Egyedül szombat este telepszem le ismét a képernyő
elé, s míg várom, hogy elkezdődjenek az interjúk, a mobilomon
böngészem az évvégimet. Mert bizony, ez volt az utolsó hét az
egyetemen, és most vár rám a szünet – legközelebb csak
szeptemberben kell majd bejárnom előadásokra. Azt hiszem, itt az
ideje, hogy valami gyakornoki, tanítói munka után nézzek a
szünetben. Ez a gondolat akkor ereszt gyökeret a fejemben, mikor
elkezdődnek az interjúk, és eljutva a Tizenegyedik Körzethez,
Caesar, a műsorvezető a kis Rutával kezd beszélgetni. Az ajkamat
harapdálva figyelem a lányt, igazán tündérien néz ki, a
stílustanácsadója még szárnyakat is szerelt a hátára. Mint egy
valódi kismadár. Azonban a kismadár után egy hatalmas, jól
megtermett, izmos fiú következik, aki alig mond valamit, és
sokszor egyszerűen csak csöndben marad. Elég ijesztő, nem
szívesen futnék össze vele.
Aztán jön Katniss, a Tizenkettes lány. Résnyire
szűkült szemekkel figyelem, ahogy feláll, és a színpad közepén
kezet fog Caesarral. Be kell vallanom, hogy nagyon csinos a
kékes-pirosas ruhában. Nem csodálom, hogy a közönség férfi
tagjai jól megbámulják, és ők tapsolnak a legjobban. Elég
rémültnek látszik, de ez csak hozzátesz a kisugárzásához. Kíváncsi
vagyok, milyen stílusú személyiséggel fog előrukkolni.
- Nos, Katniss, a Tizenkettedik Körzet után biztosan
érdekesnek tűnik a Kapitólium – kezdi Caesar. - Mi nyűgözött
le a legjobban, mióta megérkeztél?
Katniss először csak bámul maga elé, aztán a
közönséget fürkészi, majd elmélázik egy pillanatig, és csak
aztán válaszol: - A bárányragu – feleli.
A nézők, és a műsorvezető is felnevet, az én
számat pedig valami furcsa, horkantás szerű hang hagyja el. Ezt
nevezem, a lány elég őszinte.
- Az aszalt szilvás? - kérdezi Caesar, majd ahogy
Katniss bólint, hozzá teszi: - Ó, azt én is nagyon imádom. De
ugye nem látszik? - fordul halálra váltan a közönség felé,
miközben a hasát simogatja.
- Nem, nem látszik – fintorom el, aztán
felsóhajtok, és a számba tömök egy marék cukorkát a csomagból,
amit a dohányzóasztalon hagytam.
- Katniss – szólal meg egyszer csak újra a
műsorvezető. - Amikor a nyitóünnepélyen megjelentél,
szabályosan elállt a lélegzetem. Mit gondoltál arról a ruháról?
- Úgy érti, miután már nem paráztam, hogy elevenen
megégek? - kérdez vissza a lány, és közben a közönség felé
tekint. A közönség felnevet, és én is elvigyorodom. Őszinte és
humoros.
- Igen, az jó lesz kiindulópontnak – nyugtázza
Caesar.
- Úgy gondolom, Cinna zseniális, ez volt a
legcsodálatosabb ruha, amit valaha láttam, alig hittem el, hogy ezt
a ruhát én fogom viselni. Mondjuk az se semmi, ami ma rajtam van –
teszi hozzá, majd szétteríti a fotelben a szoknyáját. - Ezt
nézzék meg! - Egy pillanatra ismét a sorok közé bámul, aztán
egyszer csak feláll, és megpördül.
- Ó, ezt még egyszer, ha kérhetném! - rikkantja
Caesar.
Katniss erre a magasba emeli a karjait, és forogni
kezd. A ruha tényleg fantasztikus, a szoknya csak úgy száll
körülötte, mintha lángnyelvek nyaldosnák a testét, a
reflektorok fénye megcsillan a – ha jól látom – gyémántokon,
egyszerűen gyönyörű. A lány a negyedik-ötödik forgás után
lassan megáll, és Caesarba kapaszkodik, nehogy elessen.
- Abba ne hagyd! - próbálja túlkiabálni a
műsorvezető az ünneplő közönséget.
- Muszáj – vihogja Katniss. - Nagyon szédülök.
A továbbiakban Caesar segít leülni Katnissnek, majd
szóba kerül Haymitch Abernathy is, a lány és Peeta mentora, aki
elvileg lezúgott a színpadról az Aratás napján. Aztán
érdekesebb dolog történik. Caesar Katniss tizenegy pontja felől
érdeklődik, de a lány nem mond semmit, és nem is mondhat, ebben
pedig nem más, mint Plutarch erősíti meg. Lekiabál a pódiumról.
Azt hiszem, meg kell kérdeznem tőle, hogy mi történt... már ha
nem utál. Annyira.
- Akkor beszéljünk arról a pillanatról, amikor az
aratásnapon felolvasták a húgod nevét – szakítja félbe a
gondolataimat a műsorvezető. - Te pedig önként jelentkeztél a
helyére. Mesélnél róla?
Katniss arca megfeszül, majd a közönség sorai közé
bámul. - Primnek hívják – kezdi. - Még csak tizenkét éves. És
mindennél jobban szeretem. - A Köröndön síri csend lesz,
mindenki a lány szavait hallgatja.
- Mit mondott neked a sorsolás után? - evez egyre
mélyebbre a kínos témában Caesar.
- Megkért, hogy mindent tegyek meg a győzelemért –
nyel egy hatalmasat a lány.
- És te mit mondtál neki?
- Megesküdtem neki, hogy úgy lesz – feleli Katniss
mély, hideg hangon. Szerintem nem csalnak a szemeim, és tényleg
fagyosak a szemei.
- Na, arra mérget vennék – bólint hatalmasat
Caesar, majd utoljára megöleli a lányt, és megszólal a duda.
Elköszön tőle, a közönség hangosan tapsol, míg vissza nem ül
a helyére. Most Peetát szólítják.
A fiú mindenkit megnevettet a vicceivel, még én is
kacagok néha, mert tényleg humoros a srác. Kicsit olyan, mint
Portia. Vele is folyton nevetek.
- Mondja, Caesar, még mindig rózsaillatom van? -
kérdezi meg egyszer csak a műsorvezetőt, mikor arról kezdenek
beszélgetni, hogy a Kapitóliumban milyen furcsák a zuhanyzók.
Caesar és Peeta szagolgatni kezdik egymást, majd ismét mélyebb
vizekre terelődik a beszélgetés: Peeta barátnője kerül szóba.
A műsorvezető azt kérdezi a fiútól, hogy várja-e otthon egy
csinos lány, mire a kamera hirtelen Katnissre ugrik. Összeszaladnak
a szemöldökeim, de nincs időm gondolkodni, mert Peeta megrázza a
fejét, és máris folytatódik a beszélgetés.
- Egy ilyen jó vágású srácnak? Biztos vár otthon
egy különleges lány – erősködik Caesar. - Gyerünk, áruld el
a nevét!
- Na jó, tényleg van egy lány – sóhajt fel Peeta.
- Bele vagyok zúgva, mióta az eszemet tudom. De szerintem ő a
létezésemről sem tudott az aratás napjáig.
- Mással jár? - kérdezi Caesar.
Gyorsan felugrok, és hozok egy üveg ásványvizet a
hűtőből, míg Peeta válaszát hallgatom: - Nem tudom. De sok
srácnak bejön.
- Megmondom, mit kell csinálnod – ül közelebb a
fiúhoz Caesar. - Megnyered a Viadalt, és szépen hazamész. Kizárt,
hogy ki fog kosarazni, nem? - kancsit rá.
- Nem hiszem, hogy ez menni fog – nyögi Peeta.
- És mégis miért nem? - hökken meg Caesar.
Összeszaladnak a szemöldökeim, és gyorsan
belekortyolok a vízbe. A kamera egyenesen Peeta arcát mutatja, aki
zavartan bámulja a színpad léceit, és pillanatról pillanatra
egyre vörösebb lesz.
- Mert... mert... együtt jöttünk a Viadalra.
Míg a közönség felkiált meglepettségében, én a
földre köpöm a vizet, és köhögni kezdek. Majdnem félre
nyeltem, és most az erőlködéstől, hogy újra kapjak normálisan
levegőt, könnyek szöknek a szemeimbe. A kanapé kárpitját
markolászom, és hunyorogva próbálom kivenni az alakokat a
képernyőn. A fejemben Cinna szavai visszhangoznak: "Szeretnénk
ennél maradni, és együtt a közönség elé állítani őket."
Míg azt hallgatom, ahogy Caesar próbálja
lecsillapítani a taps- és üvöltésvihart, amit Peeta hagyott
maga után, összeszedem magam, letörlöm az államról a vizet, és
a mobilom után nyúlok. Kikeresem Portia számát, és küldök neki
egy SMS-t, amiben azt írom: "Te jó ég!! :O"
Úgy két perc múlva már jön is a válasz: "Vitte
a pálmát! :o :DD"
Túl döbbent vagyok ahhoz, hogy visszaírjak neki,
ezért inkább csak ülök, bámulom a tévét, amiben már megint
Peetát mutatják, és közben emlékeztetik az embereket, hogy
holnap reggel tíz órakor kezdetét veszi a hetvennegyedik Éhezők
Viadala, ezért állítsák be az ébresztőóráikat, nehogy
elaludjanak.
Szinte egész éjszaka azon agyalok, ami a mai interjún
történt, vagyis hogy ez a Peeta valójában szerelmet vallott
Katnissnek. Aztán arra gondolok, hogy vajon ez így volt-e
megtervezve, vagy spontán jött az ötlet? Ki tudja. És talán
Cinna meg Portia a kezdetektől tudta, hogy ez lesz?
Átfordulok az oldalamra, és felsóhajtok. Egy biztos:
a Tizenkettedik Körzet mindenkit lesöpört a színpadról, és
egészen biztos, hogy az emberek falni fogják őket. Lesznek
támogatóik, mert ilyen még – legalábbis legjobb tudomásom szerint - sosem
fordult elő a Viadalok történelmében, és nagyon úgy láttam,
hogy a közönségnek tetszett a dolog. Elvégre, kinek ne keltené
fel az érdeklődését egy fiú és egy lány, akik reménytelenül
szeretik egymást, de hamarosan meg kell halnia egyiküknek? Nincs is
ennél szívfacsaróbb.
Reggel elég korán fent vagyok, de eszem ágában
sincsen bekapcsolni a tévét, hogy megnézzem a Viadal elejét. A
kiválasztottak most vannak úton a aréna felé, én pedig úgy
döntök, hogy veszek egy jó nagy fürdőt. Próbálok nem
belegondolni abba, ami rájuk vár, mert egy idő után úgy
belelovalom magam a dologba, hogy rosszul leszek mint tavaly, erre
pedig semmi szükségem.
Egégsz nap nem csinálok semmi értelmeset, csak
olvasgatok és gondolkodom, váltok pár SMS-t Portiával, és abban
egyezünk meg, hogy a héten valamikor elmegyünk egyet valamerre,
csak mi ketten. Erre végül szombaton kerül sor, mert akkor tud
elszakadni egy pár órára az újonnan a nyakába szakadt,
tengernyi tennivalótól. Este ötkor futunk össze a főtéren, és
míg ezt az időpontot várom, egy hirtelen ötlettől vezérelve
írok egy iskolának, hogy szeretnék tanítói gyakorlatot tenni,
vagy legalább megnézni egy pár órát a kisebb gyerekekkel –
hogy hogyan is néz ki ez a dolog.
Arra számítok, hogy legalább egy hét lesz, míg
visszaírnak, de legnagyobb meglepetésemre, rá egy órára már jön
is a válasz.
Tisztelt
Mss. Haylen!
Örömmel
venném, ha még ma találkozhatnánk. Várom a nap folyamán az
iskola címén, az igazgatói teremben, hogy megbeszéljük a
továbbiakat.
Tisztelettel:
Amadeus W. Under, igazgató
Drága Bridget!
VálaszTörlésHát ez a rész...hű. Nagyon furcsa volt így olvasni a Viadalról, elvégre Katniss szemszögéből teljesen más az egészt. A furcsát értsd úgy, hogy borzasztóan jó, csak úgy faltam a sorokat. Kíváncsi vagyok, hogy miképpen fogja fogadni Roxanne a további fejleményeket, illetve azon gondolkozom: fog találkozni valaha Katniss-el? Az marha király lenne!
Na jó, gátat szabok a gondolataimnak, a lényeg, hogy ismét fantasztikus résszel ajándékoztál meg, csak így tovább! <33
Sok puszi, Azy
Kedves Azy,
Törlésnekem is furcsa volt írni, de nagyon élveztem, könnyített is a dolgomon, hiszen már előre ki volt találva a dolog, nekem nagyjából csak Roxanne reakcióit kellett megalkotnom.
És hogy fog-e találkozni Katnissel? Hát, majd meglátod, nem akarok semmit elárulni, de az még messze is van. :)
Köszönöm, hogy megint írtál! <3
Ölellek, Bridget :3
Hú... Hát mint azt már Azy is írta tényleg furcsa volt ezt a jelenetet kívülről nézni. És az előző részek alapján lassan beigazolódni látszik a sejtésem! :)
VálaszTörlésCsak így tovább!
TEAM Cinna :)
Hmm, akkor viszont sejtem, hogy mi a sejtésed... ;D
TörlésKöszönöm, hogy írtál, és TEAM Cinna! <3