-->

2013. aug. 25.

Tizenharmadik Fejezet - 'Váratlan fordulat'

Kedves Olvasóim!
Igazán sajnálom, hogy késtem a friss fejezettel, de eléggé el voltam/vagyok havazva, nem is nagyon voltam itthon, minden nap csináltam valamit, vagy egyszerűen nem volt lehetőségem, lélekjelenlétem írni. Viszont ma nekiláttam, és befejeztem ezt a fejezetet is, aminek igazán örülök. Remélem, ti is, én szeretettel hozom nektek, és bízom benne, hogy elég meglepő lesz, valamint tetszeni fog mindenkinek, aki elolvassa. ;)
Köszönök nektek mindent, hálám jeléül pedig itt a folytatás! 
Bridget <3
_____________________________________________


A főtéren állok egy pad mellett, és Portiát várom. Itt rengeteg az ember, mindenki hangoskodik és ünnepel – mondjuk azt nem teljesen értem, hogy micsodát, de itt, a Kapitóliumban egyesek mindig találnak valami okot, hogy szórakozhassanak.
Kicsit távolabb, az egyik bevásárlóközpont oldalára hatalmas, lila keretes képernyőt szereltek, és a nap huszonnégy órájában a Viadal megy rajta. Egy darabig bírtam, hogy nem néztem oda, de most, hogy már jó fél órája várom a barátnőmet, kicsit kezdek besokallni, és muszáj felnéznem a kivetítőre. Éppen a Hivatásos Kiválasztottak csapatát mutatják, akik arról beszélnek, hogy merre indítsanak éjszaka hajtóvadászatot. Felfedezem köztük a fiút a Második Körzetből, és minden bizonnyal ott van a többi önkéntes is, de a kép vált, és legnagyobb meglepetésemre Katnisst látom meg. Nincs egyedül: azzal a fekete bőrű kislánnyal beszélget, aki – ha jól emlékszem – a Tizenegyesből jött. Éppen tervezgetnek valamit, azonban tovább nem figyelem őket, mert meglátom Portiát.
Egyesen felém tart, és ahogy találkozik a tekintetünk, mindketten elvigyorodunk. Milyen régen nem láttam már! Én is elindulok felé, és egy hatalmas, erős öleléssel üdvözöljük egymást.
- Hiányoztál – mosolygok rá, miután elengedjük egymást.
- Jaj, te is nekem – görbül le a szája, aztán ismét megölel.
Miután túlesünk az ismét találkozás érzelmi viszontagságain, megvitatjuk, hogy melyik kávézóba üljünk be beszélgetni. Végül egy kiülős rész mellett döntünk, és mindketten rendelünk egy-egy koktélt.
- Ti tudtatok arról, hogy Peeta szerelmet fog vallani az interjún? - csapok bele a közepébe.
Portia szája legördül, és hatalmasat sóhajt. - Ne is emlegesd Peetát – rázza meg a fejét.
- Ugye nem halt meg? - kerekednek el a szemeim, és ekkor döbbenek rá igazán, hogy mennyire nem vagyok képben a Viadallal kapcsolatos dolgokban.
- Nem, még nem – kezdi a barátnőm. - De attól félek, hamarosan meg fog.
- Mi történt? - iszom bele az italomba.
- Hát... Peeta beállt a Hivatásosak közé, hogy megvédhesse Katnisst, és természetesen volt is rá alkalma. Cato meg bosszút állt rajta úgy, hogy belevágott a lábába, és... ott hagyta, hogy elvérezzen. - Portia a szájára tapasztja a kezeit, és a homlokát ráncolva elfordul a koktéljától.
Nem igazán értem, hogy ki az a Cato, és a lényeget ugyan kivettem a történetből, de jelenleg sokkal jobban foglalkoztat az, hogy mi van a legjobb barátnőmmel, így átnyúlok az asztalon, és az ujjaimmal dobolok párat előtte, hogy ide nézzen.
- Jól vagy? - kérdezem aggodalmasan.
- Igen... igen. - Mély levegőt vesz, erőltetetten elmosolyodik, és rám néz.
- Biztos?
- Tuti – bólint. - Csak kicsit rosszul lettem attól, ami Peetával történt.
- Rendben – mosolyodom el. - Szerintem ne aggódj ennyire, a srác mindenkit letarolt, tuti, hogy lesz, aki küld majd neki valami gyógyszert – próbálom megnyugtatni.
- Ó, remélem – sóhajt fel. - Nagyon jó fej fiú, eléggé megkedveltem.
Egy darabig hallgatok, mert nem tudom, mit is mondhatnék, aztán úgy döntök, kérdezősködöm egy kicsit, ahogy eleinte terveztem.
- Szóval, visszatérve az elejére... ti tudtatok erről a szerelem-dologról?
- Nem igazán – gondolkodik Portia -, legalábbis eleinte nem. Aztán beszéltünk Haymitch-csel, hogy van egy olyan ötletünk, miszerint Katniss és Peeta együtt álljon az emberek elé. Egy pár pillanatig csak bámult ránk, mint két idiótára, aztán hümmögni kezdett, és belement. Van egy olyan érzésem, hogy innen jött a hősszerelmes dolog Peetának – teszi hozzá.
- Meglehet – helyeslek. - De akárhogyan is történt, az biztos, hogy az embereknek nagyon bejött.
- Anyám, el se hinnéd, mennyire! - csapja össze Portia a tenyereit. - Már vagy ezer interjút adtunk, elvileg száz meg száz újságban benne leszünk, és mindenki meg akarja venni a tüzes cuccok ötletét!
- Hű! - kerekednek el a szemeim. - Ez király!
- Az – bólogat vigyorogva. - Valóra vált az álmom – sóhajt fel ábrándos hangon. Talán csak képzelődöm, de mintha a következő pillanatban megvonaglana az arca, és azonnal el is komorodik.
- Valami baj van? - teszem fel ismét a kérdést.
- Mi? - néz rám meglepetten. - Baj? Nem – rázza meg hirtelen a fejét. - Nincs baj.
- Oké... - Összevonom a szemöldökeimet, de végül felsóhajtok, beleiszom a koktélomba, és hátra dőlök a széken. - Cinnával mi van? Régen hallottam róla – próbálom terelni a beszélgetést.
- El van havazva – vigyorodik el Portia. - De komolyan... most már nem csak az egyetem ismeri, hanem az egész főváros. Egyik nap mesélte, hogy felismerték az utcán.
- Komolyan? - szaladnak a magasba a szemöldökeim.
- Aha – bizonygatja -, teljesen komolyan. Igazi híresség lett.
Ahogy magamban elképzelem, hogy Cinnát leszólítják az utcán, muszáj mosolyognom. Ő egy igazán különleges jelenség, azt hiszem. Az ember nem is hinné, mennyire közvetlen és barátságos, ha csak úgy messziről látja. Mondjuk igaz, hogy nem ismerem olyan jól, de azért volt már alkalmam megtapasztalni, mennyire jó fej tud lenni.
Egy darabig gondolkodom, aztán ahogy az ajkaim mosolyra húzódnak, Portia arca ránt vissza a valóságba. A széke mellé bámul: mintha keresne valakit a szemeivel, úgy koncentrál a semmibe. Összevont szemöldökökkel bámulja az embereket, és látszik rajta, hogy nagyon agyal.
- Minden oké? - kérdezek rá ismét.
- Igen – válaszolja bizonytalanul.
Egészen biztosra tudom, hogy valami nagyon nem stimmel vele, és nem teljesen mond igazat, de ebben a pillanatban beugrik, hogy nekem nagyon fontos dolgom van nem messze a főtértől, és ez a fejem leghátsó zugába űzi a Portiával kapcsolatos gondolataimat.
- Ó, neked még nem is mondtam! - tolom oldalra a koktélomat.
- Micsodát? - érdeklődik bágyadtan, miközben a szívószálával babrál.
- Írtam ma egy iskolának, hogy érdekelne egy gyakornoki állás tanítói körökben, és azonnal jött is a válasz, miszerint, az igazgató örömmel lát még ma, hogy megbeszéljük a továbbiakat – újságolom vigyorogva. - Szuper, nem?
Portia arca egy pillanatra elfelhősödik, de aztán szinte azon nyomban ki is derül. - De! - kiált fel. - Ez tényleg szuper!
- Ugye elkísérsz? - teszem fel a költői kérdést, hiszen tudom, hogy el fog.
- Persze – bólint.
Nem is várunk tovább: kifizetjük az italunkat, és el is indulunk az iskola felé. Kicsit izgulok, hogy mi lesz és hogy lesz, elvégre ilyet még sose csináltam, de Portia folyamatosan tartja bennem a lelket, hogy minden rendben lesz, nem kell parázni.
Különös módon, abban a pillanatban, ahogy meglátom az iskola hatalmas üvegkupoláját és lila falait, azonnal megnyugszom. Ez biztosan jó jel, mert minél beljebb kerülök az épületben, annál kevésbé kapkodom a levegőt. Egyedül akkor önt el ismét az idegesség, mikor bekopogok az igazgató ajtaján. Aztán elengedem Portia kezét, átlépem a küszöböt, és egy teljesen más világ fogad, mint amit eddig láttam.
Amadeus W. Under pont olyan titokzatos alaknak tűnik, mint a neve. Ahogyan nem tudom, mit takar a "W" betű, szintúgy fogalmam sincsen, minek hord a pasas két csokornyakkendőt. Ezen kívül is elég sok olyan meglepő dolog van rajta, ami még itt, a Kapitóliumban sem divatos: sárga öltönyegyüttes, kék, színesen villogó fülbevalók, erősre rúzsozott ajkak – és tuti, hogy szedi a szemöldökét.
Barna szatén borítású fotelében ül, és egészen addig nem is veszi észre, hogy bejöttem, míg meg nem köszörülöm a torkom. Ekkor felkapja a fejét, és azonnal feláll. Az asztalára tesz valami könyvet, gondolom azt olvasta.
- Bizonyára maga az, mss Haylen. - Megáll előttem, és ahogy végig néz rajtam, valamiért furcsa érzésem támad.
- Igen – bököm ki -, én vagyok.
- Üdvözlöm. - Hideg, izzadt tenyereibe fogja az ujjaimat, és kezet csókol. - Kérem, foglaljon helyet – mutat az asztal felé, a háta mögé, miután elengedi a kézfejemet.
- Köszönöm – bólintok, majd nehézkesen a székhez lépkedek, miközben folyamatos, kényszeredett mosollyal fárasztom az arcomat.
- Nos – sóhajt a fickó -, amint tudja, iskolánkban nyáron csak különleges képzés folyik, ami azt jelenti, hogy kisgyermekekkel foglalkozunk, nem pedig iskolás korúakkal.
- Értem – bólogatok.
- Ez nem akadály önnek? - kérdezi, és közben nem a szemembe néz, hanem folyamatosan a dekoltázsomat vizslatja.
- Nem – felelem a kelleténél talán kicsit hidegebben, miközben összehúzom a dzsekimet. Kezdem magam kényelmetlenül érezni, és hirtelen beugrik, hogy talán igent kellett volna válaszolnom.
- Remek – mosolyodik el az igazgató. Előre hajol, az asztalra könyököl, és az állát összekulcsolt ujjaira támasztja. Arról kezd magyarázni, hogy hány éves kortól vannak nyáron gyerekek az intézményben, de egyszerűen nem tudok odafigyelni rá. Undorító, ahogy a szemeivel ide-oda cikázik rajtam. Mintha csak valami bábu lennék, amit úgy bámul meg, ahogy akar. Már éppen azon kezdek agyalni, hogy milyen ürüggyel lépjek le, mikor egyszer csak megcsörren a telefonom.
- Ó, elnézést – szakítom félbe azonnal a monológját. Úgy teszek, mintha valaki hívna, noha előre tudom, hogy ez csak SMS.
"Le kellett lépnem, bocsi, este hívlak. <3 P."
Akaratomon kívül is felnyögök, és egy pillanatra a plafonra szegezem a tekintetemet.
- Valami gond van? - kérdezi az igazgató.
Ránézek, lenyelem azt, amit mondani akarok, és megrázom a fejem. - Nem, semmi... - Abban a pillanatban kezdem el kikeresni Cinna számát, ahogy a szemem sarkából látom, hogy a sárga öltönyön megcsillan a gyér nap sugara – vagyis a pasas felállt. Tudom, hogy itt valami nagyon nincsen rendben. A gyomrom már régen görcsben van, mikor írni kezdek: "Prestille School, a Hatos sarkánál. Könyörgöm, gyere ide, kopogj be az igazgatói irodába, és ments meg! Roxanne".
Elküldöm az üzenetet, aztán szabályosan bedobom a táskámba a mobilomat. Jó mélyeket lélegzem, és lélekben felkészülök rá, hogy talán sikítva kell majd elrohannom innen, még mielőtt bármi komoly történik.
Az igazgató felém közeledik, lassan lépked, aztán megáll az asztala mellett, és felül rá. Oldalra billentett fejjel vizslat egészen addig, míg erőt nem veszek magamon. Hosszan megköszörülöm a torkomat, aztán kihúzom a hátam, és felnézek rá.
- Mik a további lépések? - kérdezem nyersen, noha úgy érzem, legszívesebben azonnal eltűnnék innen. Bárcsak nem jelentene nekem ennyit ez a gyakornokság!
- A további lépések? - ismétli meg a kérdésemet nyálas hangon a fickó. - Nos...
Olyan hevesen pattanok fel, mikor az igazgató megint feláll, hogy a szék elvágódik a parkettán.
- Na jó – kezdek bele. Végig simítom a homlokomat, és teli szívom a tüdőmet oxigénnel. - Nézze, én...
Minden bizonnyal nagyon kínos beszélgetés következne, és nem is tudom, melyikünknek lenne rosszabb a továbbiakban kialakuló helyzet, de ebben a pillanatban kopognak az ajtón. Mr Amadeus W. Under eléggé meglepődik, azonban én tudom, hogy ki az. Cinna pont akkor nyit be, mikor megpördülök. Kifejezéstelen arccal néz végig az igazgatón, aztán ahogy rám esik a tekintete, azonnal megváltozik az arca. Úgy siet oda hozzám, mintha haldokolnék. Megáll pontosan velem szemben, finoman végigsimítja az arcomat, aztán megfogja a kezemet, és a meglepett fickó felé fordul.
- Mi folyik itt? - kérdezi gyanakodva.
Az igazgató először meg se mer mukkanni, aztán lassan elvörösödik, és hebegve belekezd a mondókájába. - Maguk... maguk ismerik egymást?
- Igen – jelenti ki Cinna határozottan, és egy könnyed mozdulattal a fülem mögé tűr egy tincset anélkül, hogy rám nézne. Az ajkamba kell harapnom, nehogy felnevessek. Igazán jól alakít. - Roxanne a barátnőm, és nem akartam megzavarni az interjúját, de tudja... furcsa, mikor már egy ideje idekint várok rá, és még hangokat is alig hallani. Remélem, nem bánja, hogy benéztem. - Mint egy végszóra, végre lenéz rám, de a következő pillanatban már megint a pasassal néz farkasszemet.
- Nem, nem bánom! - kiált fel az lelkesen. - Sőt... nagyon örülök neki, de komolyan. Tudom, hogy ki maga, és az a tüzes ruha... Hű! Annyira örülök, hogy találkoztunk!
Cinna végignéz az igazgatón, aztán lassan bólint egyet, de nem válaszol, ezért a másik folytatja.
- Örömmel venném, ha foglalkoztathatnánk a barátnőjét. - Egy pillanatig habozik, de végül befejezi: - Az megfelel, ha elfaxolom az aláírni valókat?
- Persze – vágom rá.
- Rendben. Akkor még a héten küldöm őket, és... köszöntöm az iskolánál, mss Haylen – nyújtja felém a kezét.
Pár pillanat tétova után megrázom, aztán elbúcsúzunk a fickótól, és olyan gyorsan rohanok ki a teremből, hogy szinte magam után húzom Cinnát.
- Ó, anyám! - kiáltok fel, ahogy becsukódik az ajtó. - Ez borzasztó volt! Annyira, de annyira szörnyű! Nem akarok itt dolgozni! Világvége, apokalipszis! Tudom, hogy túlreagálnom, de akkor is! Soha életemben nem voltam még ennyire kínos helyzetben! - hadarom, miközben kifelé igyekszünk a folyosón. - Ha te nem vagy, ki tudja, mi lett volna a vége... Köszönöm, hogy megmentettél, jövök neked eggyel. Sőt, már kettővel, a bál miatt. - Be nem áll a szám: úgy látszik, így adom le a feszültséget.
- Nincs mit – mondja Cinna. Látom a mosolyán, hogy ismét az igazi önmaga. - De mi is történt pontosan?
Elmesélek neki mindent, az egész találkát az igazgatóval, még azt is, hogy belenéztem a Viadalba, míg Portiára vártam a főtéren. Folyamatosan magyarázok, és talán emiatt van, hogy csak akkor veszem észre, hogy még mindig fogom Cinna kezét, mikor kiérünk az iskola épületéből.
- Ó, bocsi – harapok a számba. - Ezt... észre se vettem.
- Semmi baj – mosolyog rám.
Miután még vagy ezerszer megköszönöm neki, hogy kimentett, elköszönök tőle, és elindulok hazafelé. Nagyon elegem van már a mai napból, éppen ezért nyögök fel hangosan, mikor otthon abban a pillanatban csöngetnek az ajtón, mikor lehuppanok a kanapéra. Először arra gondolok, hogy nem nyitom ki, majd csak elmegy, de mikor ismét csönget, és nem akarja abba hagyni, dúlva-fúlva felállok, és kinyitom a bejáratot. Legnagyobb meglepetésemre Portia az, akinek még talán örülnék is, ha nem lenne kisírva mindkét szeme - így inkább megijeszt. Az ajkai reszketnek, a bőre hófehér, a sminkje lefolyt. Sosem láttam még ilyennek. Esetlenül borul a nyakamba, aztán zokogni kezd.
- Hé, mi a baj? - kérdezem kedvesen, miközben valahogy bevonszolom a házba, és belököm utána az ajtót. Érzem, hogy megrázza a fejét, és a pólómba fúrja az arcát. - Portia... - simogatom a hátát. - Mi van?
Sokáig nem válaszol, ezért óvatosan leültetem a kanapéra, ahonnan a földre csúszik, és egy hatalmas párnába temeti az arcát. Még csak elképzelésem sincsen, hogy mi történhetett vele.
Megfogom a kezét, odabújok hozzá, és átölelem. - Mondd el, kérlek. Csak úgy tudok segíteni. A legjobb barátnőd vagyok, és tudod, hogy nekem mindent...
- Terhes vagyok – szakít félbe.

14 megjegyzés:

  1. Drága, drága Briii!

    Szóval, próbálok szép összeszedett megjegyzést produkálni neked, de egy ilyen fejezet után ez nem könnyű.
    Attól függetlenül, hogy én már be voltam avatva pár dologba, még így is borzasztóan végigizgultam a fejezetet.
    Nagyon sajnáltam szegény Roxannet, undorító egy alak ez a W. sajnálom nem jegyeztem meg az egész nevét...
    ugye Rox nem fog itt dolgozni? Én biztos nem dolgoznék itt.
    De Cinna... Ó, milyen kis aranyos volt, amikor megmentette. És ez a kézfogásos dolog is igazán nagyon -nagyon -nagyon aranyos volt.
    Portia igazán olyan amilyennek elképzelem, a folytonos hangulatváltozásai, elfelhősülő, kiderülő tekintet stb.
    Kíváncsi vagyok mi lesz ezután vele. És nem, nem vagyok rá kíváncsi hogy kitől van. Mert már tudom. Mármint ugye tudom? Ugye nem csaptál be Bríí? mond hogy nem.

    Szóval, nagyon tetszik a történet. Még mindig. Nekem az egyik kedvencem. Pont úgy ahogy a Nyitott szemek is (volt, mármint most is az, csak már elolvastam.)

    Marad hűséges olvasód és barátnőd:
    Winter Poppy as. biri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Biri (nekem akkor is Biri maradsz :3)!
      Nagyon köszönöm, hogy írtál, megint hoztad a formádat. ;D
      És igen, valóban, te már be voltál avatva egy-két részletbe, de örülök, hogy ennek ellenére átizgultad a részt, és annak is, hogy tetszett. Az meg csak hab a tortán, hogy olyanok a szereplők - legalábbis Portia -, amilyennek elképzeled őket! Nem vágtalak át, nyugi. :P

      Még egyszer köszönöm, hogy írtál!
      Bridget <3

      Törlés
  2. Hohó, Brigi!
    Nézzenek oda, hát itt ilyen kedvezményezettek is vannak?? :D
    Tetszett az új rész. Cinna még mindig <3
    Remélem minél hamarabb jön a folytatás, mert érdekelne, ki az apja.
    Ölel: Eszti :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, biri a kedvezményezettem, vele szoktam megbeszélni az ötleteimet, és segít egy pár dologban... ő a bizalmasom. :D
      Örülök, hogy tetszett a rész, és hogy szereted Cinnát, TEAM Cinna még mindig. :3 Az új rész jövőhéten várható, vagy hétvégén, még nem tudom pontosan. És ott kiderül, hogy ki a gyerek apja, nyugi. :)

      Bridget <3

      Törlés
  3. Hey!
    Jajj Cinna olyan de olyaaan cukiiii!!!! Az a kézfogásos megmentős dolog annyira aranyos volt!! Miért van olyan érzésem, hogy Portia Peetától terhes? Nagyon várom a következőt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy cukinak tartod! :3
      Azt pedig, hogy kitől van a gyerek, majd megtudod, nem mondok semmit. ;)

      Bridget <3

      Törlés
  4. Drága Bridget!

    Azta! Nem jutok szóhoz, komolyan. A függővégeket én is imádom, most pedig egyenesen kikészített! Már az elején lehetett tudni, hogy Portia nem egészen okés, de erre nem gondoltam. Ráadásul egy kérdés zakatol az agyamban: ki az apa? Elsőre Zimon ugrik be, de a Peetáról szóló beszélgetés miatt elbizonytalanodom benne...
    Utána hadd térjek rá Cinnára! Alig tudom elmondani mennyire imádtam a jelenetüket, főleg, hogy Roxanne nem engedte el a kezét. Ah, annyira jó ezt olvasni!
    Bámulatos lett, de tényleg, iszonyatosan várom a következőt! <3
    Nagyon tehetséges vagy, csak így tovább!

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azym,

      olyan öröm olvasni a kommentjeidet, komolyan, löketet adnak a következő részhez. <33 Nagyon köszönöm, hogy megint írtál, és írsz mindig, és örülök, hogy tetszettek a részek, meg a kézfogás... hát, igen, lassan be kell indítanom az eseményeket, de azért várd ki a végét. ;D
      Még egyszer, köszönöm, hogy írtál, és nagyon jól esik, hogy tetszik neked a kinézet. <3

      Ölellek!
      Bridget

      Törlés
  5. Kedves Brigi!

    Tyűha tyűha tyűha! Ennyit tudok mondani. Komolyan olyan hihetetlen és ideghúzós lett a vége hogy csak na. Na de szép sorjában. Először is nagyoon tetszik a sztorid, nagyon jól is fogalmazol, és örülök annak hogy egyre hosszabbak a részek, és egyre több minden derül ki. Ó Cinna... annyira aranyos volt és eddig is mindig, hogy komolyan nagyo kezdem megkedvelni. Ez a kézfogós dolog így olyan tyűha lett :) Jaj és a vége ez a függővég tényleg hihetetlen. Igen nekem is már az elején fura volt Portia na de erre nem gondoltam. Igen vajon kitől van a baba. Woow minél hamarabb várom a folytatást csak így tovább :)
    Ölel: Clove

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Clove,

      megint csak köszönni tudom a szavaidat, boldog vagyok, hogy tetszik neked a történet, és a fogalmazásommal is meg vagy elégedve, noha még lenne hová fejlődnöm. De sebaj, hiszen gyakorlat teszi a mestert, nem igaz? :)
      Próbálom apróságokkal érdekessé tenni a történetet, és örülök, hogy szerinted jó így a sztori, valamint, hogy várod a folytatást. Remélem, hamarosan hozhatom!

      Bridget <3

      Törlés
  6. Drága Bridget!
    Nagyon jól sikerült, izgalmas fejezet lett. Egyre inkább szeretem és szinte észre sem veszem ,hogy végigolvastam... Cinna pedig olyan aranyos és annyira bírom... Nagyon meglepő lett a vége, tűkön ülve várom a folytatást.
    puszi, Abby

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Abby,

      örülök, hogy tetszik! Próbálom gördülékennyé tenni, és ha tényleg az... hát, boldog vagyok. :3
      Jön majd a folytatás, remélem, aztán is várni fogod.

      Bridget <3

      Törlés
  7. Bridget! Te jó ég! Milyen függővégeket dobsz be:D
    Amúgy szuper lett a fejezet, de ez már megszokott. Bár sokat kell várni, viszont nagyon tetszik, hogy ilyen hosszú fejezeteket kapunk, mint egy rendes könyvnél. De úgy elrepülnek a sorok.
    Cinna irtó aranyos:) Olyan visszafogottan kedves:) Ez a megmentős rész...ilyesmi velem is volt már, de ez ezerszer édesebb :D
    Portia pedig... szegény. Hát nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki az apa, meg egyáltalán mit fog csinálni, hogy rendezi ezt el. Fúúú.
    U.i: ismételten szép a 'dizájnod'!:)
    Puszi, Petra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Petra,
      köszönöm szépen a soraidat, nagyon jól esnek! <3
      Jaj, annyira örülök, hogy neked is tetszik a történet, meg hogy aranyosnak találod Cinnát, igazából az eredeti könyvekben én pont a jelleme miatt kedveltem meg nagyon, szóval csak hab a tortán, hogy át tudom adni ezt a dolgot nektek, az olvasóknak.
      És Portia, hát Portia. Majd meglátod, mi lesz. ;)

      Ölellek, Bridget S. :3

      Törlés