Kedves Olvasóim!
Igazán sajnálom, hogy késtem a friss fejezettel, de eléggé el voltam/vagyok havazva, nem is nagyon voltam itthon, minden nap csináltam valamit, vagy egyszerűen nem volt lehetőségem, lélekjelenlétem írni. Viszont ma nekiláttam, és befejeztem ezt a fejezetet is, aminek igazán örülök. Remélem, ti is, én szeretettel hozom nektek, és bízom benne, hogy elég meglepő lesz, valamint tetszeni fog mindenkinek, aki elolvassa. ;)
Köszönök nektek mindent, hálám jeléül pedig itt a folytatás!
Köszönök nektek mindent, hálám jeléül pedig itt a folytatás!
Bridget <3
_____________________________________________
A főtéren állok egy pad mellett, és Portiát várom.
Itt rengeteg az ember, mindenki hangoskodik és ünnepel – mondjuk
azt nem teljesen értem, hogy micsodát, de itt, a Kapitóliumban
egyesek mindig találnak valami okot, hogy szórakozhassanak.
Kicsit távolabb, az egyik bevásárlóközpont oldalára
hatalmas, lila keretes képernyőt szereltek, és a nap huszonnégy
órájában a Viadal megy rajta. Egy darabig bírtam, hogy nem néztem
oda, de most, hogy már jó fél órája várom a barátnőmet,
kicsit kezdek besokallni, és muszáj felnéznem a kivetítőre.
Éppen a Hivatásos Kiválasztottak csapatát mutatják, akik arról beszélnek, hogy merre indítsanak éjszaka hajtóvadászatot.
Felfedezem köztük a fiút a Második Körzetből, és minden
bizonnyal ott van a többi önkéntes is, de a kép vált, és
legnagyobb meglepetésemre Katnisst látom meg. Nincs
egyedül: azzal a fekete bőrű kislánnyal beszélget, aki –
ha jól emlékszem – a Tizenegyesből jött. Éppen tervezgetnek valamit, azonban tovább nem figyelem őket, mert
meglátom Portiát.
Egyesen felém tart, és ahogy találkozik a
tekintetünk, mindketten elvigyorodunk. Milyen régen nem láttam
már! Én is elindulok felé, és egy hatalmas, erős öleléssel
üdvözöljük egymást.
- Hiányoztál – mosolygok rá, miután elengedjük
egymást.
- Jaj, te is nekem – görbül le a szája, aztán
ismét megölel.
Miután túlesünk az ismét találkozás érzelmi
viszontagságain, megvitatjuk, hogy melyik kávézóba üljünk be
beszélgetni. Végül egy kiülős rész mellett döntünk, és mindketten rendelünk egy-egy koktélt.
- Ti tudtatok arról, hogy Peeta szerelmet fog vallani
az interjún? - csapok bele a közepébe.
Portia szája legördül, és hatalmasat sóhajt. - Ne
is emlegesd Peetát – rázza meg a fejét.
- Ugye nem halt meg? - kerekednek el a szemeim, és
ekkor döbbenek rá igazán, hogy mennyire nem vagyok képben a
Viadallal kapcsolatos dolgokban.
- Nem, még nem – kezdi a barátnőm. - De
attól félek, hamarosan meg fog.
- Mi történt? - iszom bele az italomba.
- Hát... Peeta beállt a Hivatásosak közé, hogy
megvédhesse Katnisst, és természetesen volt is rá alkalma. Cato
meg bosszút állt rajta úgy, hogy belevágott a lábába, és...
ott hagyta, hogy elvérezzen. - Portia a szájára tapasztja a
kezeit, és a homlokát ráncolva elfordul a koktéljától.
Nem igazán értem, hogy ki az a Cato, és a lényeget
ugyan kivettem a történetből, de jelenleg sokkal jobban
foglalkoztat az, hogy mi van a legjobb barátnőmmel, így átnyúlok
az asztalon, és az ujjaimmal dobolok párat előtte, hogy ide
nézzen.
- Jól vagy? - kérdezem aggodalmasan.
- Igen... igen. - Mély levegőt vesz, erőltetetten
elmosolyodik, és rám néz.
- Biztos?
- Tuti – bólint. - Csak kicsit rosszul lettem attól,
ami Peetával történt.
- Rendben – mosolyodom el. - Szerintem ne aggódj
ennyire, a srác mindenkit letarolt, tuti, hogy lesz, aki küld majd
neki valami gyógyszert – próbálom megnyugtatni.
- Ó, remélem – sóhajt fel. - Nagyon jó fej fiú,
eléggé megkedveltem.
Egy darabig hallgatok, mert nem tudom, mit is
mondhatnék, aztán úgy döntök, kérdezősködöm egy kicsit,
ahogy eleinte terveztem.
- Szóval, visszatérve az elejére... ti tudtatok
erről a szerelem-dologról?
- Nem igazán – gondolkodik Portia -, legalábbis
eleinte nem. Aztán beszéltünk Haymitch-csel, hogy van egy olyan
ötletünk, miszerint Katniss és Peeta együtt álljon az emberek
elé. Egy pár pillanatig csak bámult ránk, mint két idiótára,
aztán hümmögni kezdett, és belement. Van egy olyan érzésem,
hogy innen jött a hősszerelmes dolog Peetának – teszi hozzá.
- Meglehet – helyeslek. - De akárhogyan is történt,
az biztos, hogy az embereknek nagyon bejött.
- Anyám, el se hinnéd, mennyire! - csapja össze
Portia a tenyereit. - Már vagy ezer interjút adtunk, elvileg száz
meg száz újságban benne leszünk, és mindenki meg akarja venni a
tüzes cuccok ötletét!
- Hű! - kerekednek el a szemeim. - Ez király!
- Az – bólogat vigyorogva. - Valóra vált az álmom
– sóhajt fel ábrándos hangon. Talán csak képzelődöm, de
mintha a következő pillanatban megvonaglana az arca, és azonnal el
is komorodik.
- Valami baj van? - teszem fel ismét a kérdést.
- Mi? - néz rám meglepetten. - Baj? Nem – rázza
meg hirtelen a fejét. - Nincs baj.
- Oké... - Összevonom a szemöldökeimet, de végül
felsóhajtok, beleiszom a koktélomba, és hátra dőlök a széken.
- Cinnával mi van? Régen hallottam róla – próbálom terelni a
beszélgetést.
- El van havazva – vigyorodik el Portia. - De
komolyan... most már nem csak az egyetem ismeri, hanem az egész
főváros. Egyik nap mesélte, hogy felismerték az utcán.
- Komolyan? - szaladnak a magasba a szemöldökeim.
- Aha – bizonygatja -, teljesen komolyan. Igazi
híresség lett.
Ahogy magamban elképzelem, hogy Cinnát leszólítják
az utcán, muszáj mosolyognom. Ő egy igazán különleges
jelenség, azt hiszem. Az ember nem is hinné, mennyire közvetlen és
barátságos, ha csak úgy messziről látja. Mondjuk igaz, hogy nem
ismerem olyan jól, de azért volt már alkalmam megtapasztalni,
mennyire jó fej tud lenni.
Egy darabig gondolkodom, aztán ahogy az ajkaim mosolyra
húzódnak, Portia arca ránt vissza a valóságba. A széke mellé
bámul: mintha keresne valakit a szemeivel, úgy koncentrál a
semmibe. Összevont szemöldökökkel bámulja az embereket, és
látszik rajta, hogy nagyon agyal.
- Minden oké? - kérdezek rá ismét.
- Igen – válaszolja bizonytalanul.
Egészen biztosra tudom, hogy valami nagyon nem stimmel
vele, és nem teljesen mond igazat, de ebben a pillanatban beugrik,
hogy nekem nagyon fontos dolgom van nem messze a főtértől, és ez
a fejem leghátsó zugába űzi a Portiával kapcsolatos
gondolataimat.
- Ó, neked még nem is mondtam! - tolom oldalra a
koktélomat.
- Micsodát? - érdeklődik bágyadtan, miközben a
szívószálával babrál.
- Írtam ma egy iskolának, hogy érdekelne egy
gyakornoki állás tanítói körökben, és azonnal jött is a
válasz, miszerint, az igazgató örömmel lát még ma, hogy
megbeszéljük a továbbiakat – újságolom vigyorogva. - Szuper,
nem?
Portia arca egy pillanatra elfelhősödik, de aztán
szinte azon nyomban ki is derül. - De! - kiált fel. - Ez tényleg
szuper!
- Ugye elkísérsz? - teszem fel a költői kérdést,
hiszen tudom, hogy el fog.
- Persze – bólint.
Nem is várunk tovább: kifizetjük az italunkat, és el
is indulunk az iskola felé. Kicsit izgulok, hogy mi lesz és hogy
lesz, elvégre ilyet még sose csináltam, de Portia folyamatosan
tartja bennem a lelket, hogy minden rendben lesz, nem kell parázni.
Különös módon, abban a pillanatban, ahogy meglátom
az iskola hatalmas üvegkupoláját és lila falait, azonnal
megnyugszom. Ez biztosan jó jel, mert minél beljebb kerülök az
épületben, annál kevésbé kapkodom a levegőt. Egyedül akkor önt el ismét az idegesség, mikor bekopogok az igazgató ajtaján. Aztán
elengedem Portia kezét, átlépem a küszöböt, és egy teljesen
más világ fogad, mint amit eddig láttam.
Amadeus W. Under pont olyan titokzatos alaknak tűnik,
mint a neve. Ahogyan nem tudom, mit takar a "W" betű,
szintúgy fogalmam sincsen, minek hord a pasas két csokornyakkendőt.
Ezen kívül is elég sok olyan meglepő dolog van rajta, ami még
itt, a Kapitóliumban sem divatos: sárga öltönyegyüttes, kék,
színesen villogó fülbevalók, erősre rúzsozott ajkak – és
tuti, hogy szedi a szemöldökét.
Barna szatén borítású fotelében ül,
és egészen addig nem is veszi észre, hogy bejöttem, míg meg nem
köszörülöm a torkom. Ekkor felkapja a fejét, és azonnal
feláll. Az asztalára tesz valami könyvet, gondolom azt olvasta.
- Bizonyára maga az, mss Haylen. - Megáll előttem,
és ahogy végig néz rajtam, valamiért furcsa érzésem támad.
- Igen – bököm ki -, én vagyok.
- Üdvözlöm. - Hideg, izzadt tenyereibe fogja az
ujjaimat, és kezet csókol. - Kérem, foglaljon helyet – mutat az
asztal felé, a háta mögé, miután elengedi a kézfejemet.
- Köszönöm – bólintok, majd nehézkesen a székhez
lépkedek, miközben folyamatos, kényszeredett mosollyal fárasztom
az arcomat.
- Nos – sóhajt a fickó -, amint tudja, iskolánkban
nyáron csak különleges képzés folyik, ami azt jelenti, hogy
kisgyermekekkel foglalkozunk, nem pedig iskolás korúakkal.
- Értem – bólogatok.
- Ez nem akadály önnek? - kérdezi, és közben nem a
szemembe néz, hanem folyamatosan a dekoltázsomat vizslatja.
- Nem – felelem a kelleténél talán kicsit
hidegebben, miközben összehúzom a dzsekimet. Kezdem magam
kényelmetlenül érezni, és hirtelen beugrik, hogy talán igent
kellett volna válaszolnom.
- Remek – mosolyodik el az igazgató. Előre hajol,
az asztalra könyököl, és az állát összekulcsolt ujjaira
támasztja. Arról kezd magyarázni, hogy hány éves kortól vannak nyáron gyerekek az intézményben, de egyszerűen nem tudok
odafigyelni rá. Undorító, ahogy a szemeivel ide-oda cikázik
rajtam. Mintha csak valami bábu lennék, amit úgy bámul meg, ahogy
akar. Már éppen azon kezdek agyalni, hogy milyen ürüggyel lépjek
le, mikor egyszer csak megcsörren a telefonom.
- Ó, elnézést – szakítom félbe azonnal a
monológját. Úgy teszek, mintha valaki hívna, noha előre tudom,
hogy ez csak SMS.
"Le
kellett lépnem, bocsi, este hívlak. <3 P."
Akaratomon kívül is felnyögök, és egy pillanatra a
plafonra szegezem a tekintetemet.
- Valami gond van? - kérdezi az igazgató.
Ránézek, lenyelem azt, amit mondani akarok, és
megrázom a fejem. - Nem, semmi... - Abban a pillanatban kezdem el
kikeresni Cinna számát, ahogy a szemem sarkából látom, hogy a
sárga öltönyön megcsillan a gyér nap sugara – vagyis a pasas felállt.
Tudom, hogy itt valami nagyon nincsen rendben. A gyomrom már régen
görcsben van, mikor írni kezdek: "Prestille School, a Hatos
sarkánál. Könyörgöm, gyere ide, kopogj be az igazgatói irodába,
és ments meg! Roxanne".
Elküldöm az üzenetet, aztán szabályosan bedobom a
táskámba a mobilomat. Jó mélyeket lélegzem, és lélekben
felkészülök rá, hogy talán sikítva kell majd elrohannom innen, még mielőtt bármi komoly történik.
Az igazgató felém közeledik, lassan lépked, aztán
megáll az asztala mellett, és felül rá. Oldalra billentett fejjel
vizslat egészen addig, míg erőt nem veszek magamon. Hosszan
megköszörülöm a torkomat, aztán kihúzom a hátam, és felnézek
rá.
- Mik a további lépések? - kérdezem nyersen, noha
úgy érzem, legszívesebben azonnal eltűnnék innen. Bárcsak nem
jelentene nekem ennyit ez a gyakornokság!
- A további lépések? - ismétli meg a kérdésemet
nyálas hangon a fickó. - Nos...
Olyan hevesen pattanok fel, mikor az igazgató megint
feláll, hogy a szék elvágódik a parkettán.
- Na jó – kezdek bele. Végig simítom a homlokomat,
és teli szívom a tüdőmet oxigénnel. - Nézze, én...
Minden bizonnyal nagyon kínos beszélgetés következne,
és nem is tudom, melyikünknek lenne rosszabb a továbbiakban
kialakuló helyzet, de ebben a pillanatban kopognak az ajtón. Mr
Amadeus W. Under eléggé meglepődik, azonban én tudom, hogy ki az.
Cinna pont akkor nyit be, mikor megpördülök. Kifejezéstelen
arccal néz végig az igazgatón, aztán ahogy rám esik a tekintete,
azonnal megváltozik az arca. Úgy siet oda hozzám, mintha
haldokolnék. Megáll pontosan velem szemben, finoman végigsimítja az
arcomat, aztán megfogja a kezemet, és a meglepett fickó felé
fordul.
- Mi folyik itt? - kérdezi gyanakodva.
Az igazgató először meg se mer mukkanni, aztán
lassan elvörösödik, és hebegve belekezd a mondókájába. -
Maguk... maguk ismerik egymást?
- Igen – jelenti ki Cinna határozottan, és egy
könnyed mozdulattal a fülem mögé tűr egy tincset anélkül, hogy
rám nézne. Az ajkamba kell harapnom, nehogy felnevessek. Igazán
jól alakít. - Roxanne a barátnőm, és nem akartam
megzavarni az interjúját, de tudja... furcsa, mikor már egy ideje
idekint várok rá, és még hangokat is alig hallani. Remélem, nem
bánja, hogy benéztem. - Mint egy végszóra, végre lenéz rám, de
a következő pillanatban már megint a pasassal néz farkasszemet.
- Nem, nem bánom! - kiált fel az lelkesen. - Sőt...
nagyon örülök neki, de komolyan. Tudom, hogy ki maga, és az a
tüzes ruha... Hű! Annyira örülök, hogy találkoztunk!
Cinna végignéz az igazgatón, aztán lassan bólint
egyet, de nem válaszol, ezért a másik folytatja.
- Örömmel venném, ha foglalkoztathatnánk a
barátnőjét. - Egy pillanatig habozik, de végül befejezi: - Az
megfelel, ha elfaxolom az aláírni valókat?
- Persze – vágom rá.
- Rendben. Akkor még a héten küldöm őket, és...
köszöntöm az iskolánál, mss Haylen – nyújtja felém a kezét.
Pár pillanat tétova után megrázom, aztán
elbúcsúzunk a fickótól, és olyan gyorsan rohanok ki a teremből,
hogy szinte magam után húzom Cinnát.
- Ó, anyám! - kiáltok fel, ahogy becsukódik az
ajtó. - Ez borzasztó volt! Annyira, de annyira szörnyű! Nem
akarok itt dolgozni! Világvége, apokalipszis! Tudom, hogy
túlreagálnom, de akkor is! Soha életemben nem voltam még
ennyire kínos helyzetben! - hadarom, miközben kifelé igyekszünk a
folyosón. - Ha te nem vagy, ki tudja, mi lett volna a vége...
Köszönöm, hogy megmentettél, jövök neked eggyel. Sőt, már
kettővel, a bál miatt. - Be nem áll a szám: úgy látszik, így
adom le a feszültséget.
- Nincs mit – mondja Cinna. Látom a mosolyán, hogy
ismét az igazi önmaga. - De mi is történt pontosan?
Elmesélek neki mindent, az egész találkát az
igazgatóval, még azt is, hogy belenéztem a Viadalba, míg Portiára
vártam a főtéren. Folyamatosan magyarázok, és talán emiatt van,
hogy csak akkor veszem észre, hogy még mindig fogom Cinna kezét,
mikor kiérünk az iskola épületéből.
- Ó, bocsi – harapok a számba. - Ezt... észre se
vettem.
- Semmi baj – mosolyog rám.
Miután még vagy ezerszer megköszönöm neki, hogy
kimentett, elköszönök tőle, és elindulok hazafelé. Nagyon
elegem van már a mai napból, éppen ezért nyögök fel hangosan,
mikor otthon abban a pillanatban csöngetnek az ajtón, mikor
lehuppanok a kanapéra. Először arra gondolok, hogy nem nyitom ki,
majd csak elmegy, de mikor ismét csönget, és nem akarja abba
hagyni, dúlva-fúlva felállok, és kinyitom a bejáratot. Legnagyobb
meglepetésemre Portia az, akinek még talán örülnék is, ha nem
lenne kisírva mindkét szeme - így inkább megijeszt. Az ajkai reszketnek, a bőre hófehér,
a sminkje lefolyt. Sosem láttam még ilyennek. Esetlenül borul a
nyakamba, aztán zokogni kezd.
- Hé, mi a baj? - kérdezem kedvesen, miközben
valahogy bevonszolom a házba, és belököm utána az ajtót. Érzem,
hogy megrázza a fejét, és a pólómba fúrja az arcát. -
Portia... - simogatom a hátát. - Mi van?
Sokáig nem válaszol, ezért óvatosan leültetem a
kanapéra, ahonnan a földre csúszik, és egy hatalmas párnába
temeti az arcát. Még csak elképzelésem sincsen, hogy mi
történhetett vele.
Megfogom a kezét, odabújok hozzá, és átölelem. -
Mondd el, kérlek. Csak úgy tudok segíteni. A legjobb barátnőd
vagyok, és tudod, hogy nekem mindent...
- Terhes vagyok – szakít félbe.
Drága, drága Briii!
VálaszTörlésSzóval, próbálok szép összeszedett megjegyzést produkálni neked, de egy ilyen fejezet után ez nem könnyű.
Attól függetlenül, hogy én már be voltam avatva pár dologba, még így is borzasztóan végigizgultam a fejezetet.
Nagyon sajnáltam szegény Roxannet, undorító egy alak ez a W. sajnálom nem jegyeztem meg az egész nevét...
ugye Rox nem fog itt dolgozni? Én biztos nem dolgoznék itt.
De Cinna... Ó, milyen kis aranyos volt, amikor megmentette. És ez a kézfogásos dolog is igazán nagyon -nagyon -nagyon aranyos volt.
Portia igazán olyan amilyennek elképzelem, a folytonos hangulatváltozásai, elfelhősülő, kiderülő tekintet stb.
Kíváncsi vagyok mi lesz ezután vele. És nem, nem vagyok rá kíváncsi hogy kitől van. Mert már tudom. Mármint ugye tudom? Ugye nem csaptál be Bríí? mond hogy nem.
Szóval, nagyon tetszik a történet. Még mindig. Nekem az egyik kedvencem. Pont úgy ahogy a Nyitott szemek is (volt, mármint most is az, csak már elolvastam.)
Marad hűséges olvasód és barátnőd:
Winter Poppy as. biri.
Drága Biri (nekem akkor is Biri maradsz :3)!
TörlésNagyon köszönöm, hogy írtál, megint hoztad a formádat. ;D
És igen, valóban, te már be voltál avatva egy-két részletbe, de örülök, hogy ennek ellenére átizgultad a részt, és annak is, hogy tetszett. Az meg csak hab a tortán, hogy olyanok a szereplők - legalábbis Portia -, amilyennek elképzeled őket! Nem vágtalak át, nyugi. :P
Még egyszer köszönöm, hogy írtál!
Bridget <3
Hohó, Brigi!
VálaszTörlésNézzenek oda, hát itt ilyen kedvezményezettek is vannak?? :D
Tetszett az új rész. Cinna még mindig <3
Remélem minél hamarabb jön a folytatás, mert érdekelne, ki az apja.
Ölel: Eszti :)
Igen, biri a kedvezményezettem, vele szoktam megbeszélni az ötleteimet, és segít egy pár dologban... ő a bizalmasom. :D
TörlésÖrülök, hogy tetszett a rész, és hogy szereted Cinnát, TEAM Cinna még mindig. :3 Az új rész jövőhéten várható, vagy hétvégén, még nem tudom pontosan. És ott kiderül, hogy ki a gyerek apja, nyugi. :)
Bridget <3
Hey!
VálaszTörlésJajj Cinna olyan de olyaaan cukiiii!!!! Az a kézfogásos megmentős dolog annyira aranyos volt!! Miért van olyan érzésem, hogy Portia Peetától terhes? Nagyon várom a következőt!
Nagyon örülök, hogy cukinak tartod! :3
TörlésAzt pedig, hogy kitől van a gyerek, majd megtudod, nem mondok semmit. ;)
Bridget <3
Drága Bridget!
VálaszTörlésAzta! Nem jutok szóhoz, komolyan. A függővégeket én is imádom, most pedig egyenesen kikészített! Már az elején lehetett tudni, hogy Portia nem egészen okés, de erre nem gondoltam. Ráadásul egy kérdés zakatol az agyamban: ki az apa? Elsőre Zimon ugrik be, de a Peetáról szóló beszélgetés miatt elbizonytalanodom benne...
Utána hadd térjek rá Cinnára! Alig tudom elmondani mennyire imádtam a jelenetüket, főleg, hogy Roxanne nem engedte el a kezét. Ah, annyira jó ezt olvasni!
Bámulatos lett, de tényleg, iszonyatosan várom a következőt! <3
Nagyon tehetséges vagy, csak így tovább!
Puszi, Azy
Azym,
Törlésolyan öröm olvasni a kommentjeidet, komolyan, löketet adnak a következő részhez. <33 Nagyon köszönöm, hogy megint írtál, és írsz mindig, és örülök, hogy tetszettek a részek, meg a kézfogás... hát, igen, lassan be kell indítanom az eseményeket, de azért várd ki a végét. ;D
Még egyszer, köszönöm, hogy írtál, és nagyon jól esik, hogy tetszik neked a kinézet. <3
Ölellek!
Bridget
Kedves Brigi!
VálaszTörlésTyűha tyűha tyűha! Ennyit tudok mondani. Komolyan olyan hihetetlen és ideghúzós lett a vége hogy csak na. Na de szép sorjában. Először is nagyoon tetszik a sztorid, nagyon jól is fogalmazol, és örülök annak hogy egyre hosszabbak a részek, és egyre több minden derül ki. Ó Cinna... annyira aranyos volt és eddig is mindig, hogy komolyan nagyo kezdem megkedvelni. Ez a kézfogós dolog így olyan tyűha lett :) Jaj és a vége ez a függővég tényleg hihetetlen. Igen nekem is már az elején fura volt Portia na de erre nem gondoltam. Igen vajon kitől van a baba. Woow minél hamarabb várom a folytatást csak így tovább :)
Ölel: Clove
Kedves Clove,
Törlésmegint csak köszönni tudom a szavaidat, boldog vagyok, hogy tetszik neked a történet, és a fogalmazásommal is meg vagy elégedve, noha még lenne hová fejlődnöm. De sebaj, hiszen gyakorlat teszi a mestert, nem igaz? :)
Próbálom apróságokkal érdekessé tenni a történetet, és örülök, hogy szerinted jó így a sztori, valamint, hogy várod a folytatást. Remélem, hamarosan hozhatom!
Bridget <3
Drága Bridget!
VálaszTörlésNagyon jól sikerült, izgalmas fejezet lett. Egyre inkább szeretem és szinte észre sem veszem ,hogy végigolvastam... Cinna pedig olyan aranyos és annyira bírom... Nagyon meglepő lett a vége, tűkön ülve várom a folytatást.
puszi, Abby
Kedves Abby,
Törlésörülök, hogy tetszik! Próbálom gördülékennyé tenni, és ha tényleg az... hát, boldog vagyok. :3
Jön majd a folytatás, remélem, aztán is várni fogod.
Bridget <3
Bridget! Te jó ég! Milyen függővégeket dobsz be:D
VálaszTörlésAmúgy szuper lett a fejezet, de ez már megszokott. Bár sokat kell várni, viszont nagyon tetszik, hogy ilyen hosszú fejezeteket kapunk, mint egy rendes könyvnél. De úgy elrepülnek a sorok.
Cinna irtó aranyos:) Olyan visszafogottan kedves:) Ez a megmentős rész...ilyesmi velem is volt már, de ez ezerszer édesebb :D
Portia pedig... szegény. Hát nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki az apa, meg egyáltalán mit fog csinálni, hogy rendezi ezt el. Fúúú.
U.i: ismételten szép a 'dizájnod'!:)
Puszi, Petra
Kedves Petra,
Törlésköszönöm szépen a soraidat, nagyon jól esnek! <3
Jaj, annyira örülök, hogy neked is tetszik a történet, meg hogy aranyosnak találod Cinnát, igazából az eredeti könyvekben én pont a jelleme miatt kedveltem meg nagyon, szóval csak hab a tortán, hogy át tudom adni ezt a dolgot nektek, az olvasóknak.
És Portia, hát Portia. Majd meglátod, mi lesz. ;)
Ölellek, Bridget S. :3