Portia akkorát sóhajt, hogy még a
tapsviharon keresztül is hallom. Előrefordítja az arcát, de
továbbra is a vállamon nyugtatja a fejét. Velem együtt nézi,
ahogy Cinna előresétál, és fellépked a színpadra. Pár srác
hátulról fütyül meg tapsol, gondolom a haverjai.
- Gondolhattam volna, hogy ő lesz –
mondja egyszer csak Portia. A hangja nyomott és csalódott, én
pedig attól tartok, hogy egész délután ilyen lesz, míg vásárolni
fogunk.
- Előbb-utóbb úgyis felfedeznek –
kocogtatom meg a feje búbját. - Ne légy szomorú.
Nem válaszol, csak ismét sóhajt
egyet. Tudom, hogy hiába töröm magam, így hát inkább ismét
Cinnára nézek. Kalóz mellett ácsorog, és az egyre halkuló
közönséget pásztázza. Aztán kezet fog az igazgatóval, aki
rögtön magához is ragadja a szót.
- Nagyszerű! - rikácsolja. - Íme
egyetemünk legjobban teljesítő stílustanácsadója!
Ismét megtapsolják, mire
elmosolyodik, és a földre szegezi a tekintetét. Úgy látom, nem
nagyon szereti, ha ajnározzák. Lichie ezt észre se veszi, és
következő lépésként már meg is kérdezi tőle, hogy szeretne-e
mondani valamit.
- Csak annyit – veszi át a
mikrofont Cinna -, hogy... köszönöm a lehetőséget.
- Igazán megérdemled – kéri
vissza a szót az igazgató. Háton veregeti Cinnát, én pedig az
ajkamba harapok, nehogy elnevessem magam. Szegény srác... Látszik
rajta, hogy részéről elég volt ennyi szereplés. - Nos Cinna,
szeretnél választani magad mellé társat?
A fiú összevonja a szemöldökeit,
majd egyenesen a tömeg közepébe bámul. Úgy néz ki, gondolkodik.
- Lehet, hogy téged választ –
súgom Portiának. - Elvégre a tématársa vagy, vagy mi.
- Kizárt – húz elő a táskájából
egy csomag rágót. O-ó, ez nem jó jel. Portia akkor szokott
rágózni, mikor maga alatt van. Muszáj lesz formába hoznom
valamivel délutánra, ha nem akarok egy zombival shoppingolni. -
Sokkal jobbak is vannak, mint én. És tématársnak pedig
beosztottak mellé, nem ő választott.
Már nyitnám a számat, hogy
válaszoljak valamit, de inkább meggondolom magam, és elfogadom a
rágót, amit a barátnőm nyújt felém. Teljes egyetértésben
rágózunk egymás mellett, és követjük szemmel az eseményeket.
Lichie türelmetlenkedve várja Cinna válaszát, aki végül
megrázza a fejét.
- Még nem tudom. Kaphatnék egy kis
időt? - néz az igazgatóra.
- Nooos... Lássuk csak. Igen.
Vasárnapig, de legkésőbb hétfőn reggel, az első óra előtt
kérem a döntést – jelenti ki határozottan, és hozzá még
bólint is egy hatalmasat.
Miután Cinna elhagyja a színpadot és
leül valahol hátul, az igazgató átadja a szót Kalóznak, aki
ismerteti velünk a jövőhét menetét. Hétfőn a bál
előkészületei, kedden Viadal Bál, szerdán könnyített nap,
csütörtökön és pénteken normális tanítás, aztán itt a
hétvége, és vele együtt az Aratás is. Kalóz arról kezd
beszélni, hogy mi lesz Cinna dolga.
- Saját magad választhatod ki a
körzetet, amit stílustanácsadóként szeretnél segíteni,
valamint arról is te döntesz, hogy a fiú, vagy lány kiválasztott
stylistja leszel-e. Ennek értelmében kell elkészítened először is az első
napon tartandó felvonulásra a ruhát. A tervezésben és az
összeállításban magadra vagy utalva, vagy magatokra vagytok utalva, ha választasz társat, de természetesen a
költségeket az egyetem állja. - Kalóz úgy darálja a szöveget,
mintha olvasná, ami kicsit meglepő tőle, hiszen általában mindig
szörnyen izgatott, mikor a Viadalról van szó. Azt hiszem, ő az
öldöklés legnagyobb rajongója. - Minden érthető? Remek. Akkor
további jó hétvégét.
Kinyomja a mikrofont, megtapsoljuk, és
mindenki elindul a dolgára. Portiával egyszerre állunk fel.
Pontosan egyszerre ahhoz, hogy Cassy majdnem fellökjön minket a
nagy igyekezetben. Hátrafelé tart, és olyan sebességgel rohan,
ahogy csak tud – vagyis amennyire szűk ruhája, és hatalmas cipője
engedi.
- Szegény srác – húzza oldalra a
száját a barátnőm.
- Cinnára gondolsz? - kérdezem,
miközben kifelé manőverezünk a széksorok között.
- Aha...
- Miért lenne szegény? Elvégre elég
nagy mázlista, nem? - Lopva a hátam mögé nézek, hátha
megpillantom. Sikerül elcsípnem a tekintetét egy másodpercre, de
aztán a körülötte nyüzsgő színes ruhák eltakarják előlem.
- De, persze, hogy az... Csak tudod.
Hirtelen mindenki a legjobb barátja akar majd lenni.
- Ez igaz – vigyorodom el. Eszembe
jut Cassy, aki szintén divatot tanul. Az biztos, hogy ő mindent
megtesz majd azért a Viadalért.
Úgy döntünk, hogy itt eszünk az
egyetemen, és majd csak aztán indulunk vásárolni. A szökőkútnál
különválunk, ahogy szoktunk, és beállunk a saját sorunkba.
Elég sokan vannak most idekint annak ellenére, hogy sötét felhők
borítják az eget. Lehet, hogy esni fog.
- Halihó – áll meg egyszer csak mellettem
valaki. Legnagyobb meglepetésemre Cinna az. Elképzelni sem tudom,
hogy hogyan szabadult ki a nagyteremből.
- Nahát, Mr. Híresség! - szaladnak
a magasba a szemöldökeim. - Hogy szöktél meg?
Elmosolyodik, és felsóhajt. - Azt
hiszem, gyors vagyok.
- És láthatatlan is – teszem hozzá.
- De amúgy gratulálok.
Ügyes :D Fejlődik a stílusod, és most végre van energiám kommentet írni. :D Nagyon érdekel, és tetszik amit írsz.
VálaszTörléspuszi, Abby
Szia!
TörlésAzt hiszem, ez az első kommentem tőled, és köszönöm szépen! :3 Örülök, hogy tetszik a sztori. <3
Nagyon tetszik! Egyre jobb lesz!!!! :)
VálaszTörlés